Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - MAROSI ERNŐ: Művészettörténeti megjegyzések Szent István lándzsa-attribútumához

MAROSI ERNŐ Művészettörténeti megjegyzések Szent István lándzsa-attribútumához Az „Európa közepe 1000 körül" című kiállításon a szent lándzsának több változata is látható volt. Az eredetileg Lombardiából származó, Krisztus keresztjének egy szögét tartalmazó ereklye német császári jelvénnyé is vált; s a XIII. század óta dominikális ereklyének, Longinus lándzsájának tartották. A krakkói példányt azzal a Mauritius-lándzsával azonosítják, amelyet az Anonymus Gallus krónika-beszámolója szerint 1000-ben, Szent Adalbert gnieznói sírjánál III. Ottó cserélt el Boleslaw Chrobyval a szent ereklyéért. A kiállításon szerepelt a gnieznói és a prágai dómkincstárban őrzött példány is. Ez esetben egyáltalán nem zavaró, hogy a kiállított tárgyak egy része másolat, hiszen a ma a bécsi Weltliche Schatzkammerben őrzött, sok, a jelvényként és ereklyetartóként való átalakítást szolgáló beavatkozás nyomait viselő birodalmi lándzsa eleve a kegytárgyak másolásának szokásos mechanizusa szerint terjedt és fejtette ki hatását.

1 Erről szól Adémar de Chabannes krónikájának a Szent István király számára átengedett, s a császár módjára mindenfelé hordozható példányról szóló, az ereklyék eredetiségét illetően kellően homályos beszámolója is. Adémar szövege azt sejteti, hogy III. Ottó magából a császári lándzsából vett szög- és Mauritius-lándzsaereklyéket is adományozott. Mindenesetre, a krakkói másolaton, amelynek valódiságáról a XII. századi krónikaíró hasonlóan nyilatkozik, nem fedezhető fel ereklyepartikulák jelenléte; az a császári szent lándzsa akkori megjelenését idézi. Ilyen lehetett a Szent Istvánnak küldött példány is. Ilyen esetekben a másolat hitelesítésének más praktikái is léteztek, egészen az újkorig: például az ereklyék csodatévő erejének érintéssel való átvitele a másodpéldányra. A most, 2000-ben Budapesten kiállított és a kiállítás alkalmából kiadott tanulmánykötetben is több szerző által, nem minden ellentmondás nélkül tárgyalt szent lándzsa ereklyéknek nemcsak az ad különös fontosságot, hogy bennük a közép-európai középkori államoknak a császársághoz való viszonya, történetüknek közös vonásai és későbbi sorsuknak eltérései válnak szemléletessé, hanem Johannes Fried viszonylag újkeletü hipotézise is, amely éppen a zászlós lándzsa attribútuma alapján fejtette ki az aacheni Liuthar-Evangeliárium III. Ottót ábrázoló, a dedikációs oldalpárhoz tartozó kép mellékalakjainak Szent Istvánnal, illetve Boleslaw Chrobryval való azonosítását.

2 Fried a 1 A tájékozódáshoz, bibliográfiához lásd az egyszerűség kedvéért: Dalewski, Zibgniew: Die Heilige Lanze und die polinischen Insignicn. In Wieczorek, A. - Hinz, H. M. (hrsg.): Europas Mitte um 1000. Beiträge zur Geschichte. Kunst und Archäologie. Stuttgart, 2000. Bd. 2. 907. skk.; Petersohn, Jürgen: Die Herrschaftszeichen des Römischen Reiches im 10. und 11. Jahrhundert. In uo. 912. skk. 2 Fried, Johannes: Otto III. und Boleslaw Chobry: das Widmungsbild des Aachener Evengeliars, der Akt von Gnesen und das frühe ungarische und polnische Königtum. Eine Bildanalyse und ihre historische Folgen. Stuttgart, 1989.