Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - SZOLECZKY EMESE: A végelbocsátás jelképei
verzet érdekes kavalkádját figyelhetjük meg, az alakulat pecsétjének szánt hely itt is szabadon marad. 31 Seydl Ede százados rajza, a mai napig egyik legismertebb honvéd-végelbocsátó típusa 1879-1888 között volt használatban. (Lásd a 2. sz. mellékletet.) Felépítését tekintve az előbb ismertetettre emlékeztet - nem tudni, vajon azt ki tervezte? A magyar középcímert dús babér- és cserfakoszorú, a nevezett törvénycikkre utaló szalagdísz övezi itt is, azonban hangsúlyos zászlódísz veszi körbe (1868 M csapatzászló elő-, hátlapja, sponton formájú zászlócsúccsal, divatosan hímzett és rojtozott zászlószalaggal). A fejlécrészt két pika tartja. Két oldalt szimmetrikusan a fák helyét koronaőrök/ testőrség által használt víbárd, lovassági szablyák, forgópisztoly, trombita, Werndl-szurony és puska, dobok, cserfaágak által átszőtt gúlája veszi át. Ennek tövében a táborozó katonaság életképe; a kép alsó terében a különböző fegyvernemek-egy-egy képviselője, sőt a szórólöveg is változatlanul megjelenik. Középen alul a fegyverzet és öltözeti darabok korabeliek, melybe két kitüntetés egyedi elemként illeszkedik: fent az 1873-ban alapított Hadiérem, alul a legénység és altisztek részére 1876-ban a honvéd lovasságnál rendszeresített lövészkitüntetés. Az alakulat pecsétjének szánt hely itt is szabadon marad, más esetekben „A fönt írt magyar királyi honvéd csapatnak parancsnoksága" feliratú stilizált bélyegzőlenyomat került a helyére. - A hátlapon „Oktatás'''' címmel itt foglalják össze először a hadrafogható honpolgár részére, mit kell tennie népfelkelés esetén. 32 A Seydl Ede-féle típusnak létezett horvát nyelvű változata is. Múzeumunk egy ilyen példányt őriz, az 1853-ban született Koscak Ilio 10. huszárezredbeii strázsamester Varasdon, 1885-ben keletkezett obsitját, aki az 1878-as boszniai okkupációt is végigharcolta. 33 Érdekes visszatérést jelez a korábbi medaillonos változathoz az 18891-893 közti típus. (Lásd a 3. sz. mellékletet.) A felső rész közepén elhelyezkedő angyalos magyar középcímert az 1868 M csapatzászló elő-, hátlapja és babérindák fogják közre. Tölgylevelek és vitézkötésre emlékeztető gallydísz övezi a huszár, a baka, a tüzérség, a honvéd lovasság felszerelésében a korábbiakhoz képest stilizáltabb, mégis látványos alakjait. Az alul középen elhelyezkedő pecsét helyét két koronaőr figurája fogja közre. Különlegesnek számít ez az irattípus abból a szempontból is, hogy hátlapján, az előzőnél még szűkszavúbban, megjelenik a népfelkelési szolgálatra vonatkozó gyakorlati tudnivalók rövid összefoglalása. 34 A világháború előtti utolsó végeibocsátó levél-típus az előzőektől jócskán eltér. Bevezetéséről hírt adnak az újságok, 1896-ban Kimnach László rajza, Moreili Gusztáv metszete után készül el és 1913-ig biztosan használatban van. (Lásd a 4. sz. mellékletet.) A szöveges rész itt nem középen, hanem a képmező jobb oldalán „pergamentekercset" utánzó keretbe foglalva nyert elhelyezést, felette külön babéros-cserágas keretben szerepel a „végeibocsátó levél" megnevezés. A bal felső sarokban az angyalok tartotta címer, alatta háttérben a budai királyi palota távlati képe van, előtérben egy koronaőr, 31 HTM 82.320.1/KE. Lásd a 12. sz. függeléket. 32 HTM 89.301.1/Em. Nyomda: Pesti Könyvnyomda Rt. Lásd a 13. sz. függeléket. 33 HTM 16.274/Em. 34 HTM 0.156/Em. Nyomda: Athenaeum Budapest, 1891. Lásd a 14. sz. függeléket. A nyomdai előállítás éve más helyeken 1890. Egy alvariánsnál a hátlap szövege a lap aljára kerül, rajta nyomda nem szerepel: HTM 74.121.1/KE. és HTM 98.10.1/KE.
