Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - B. KALAVSZKY GYÖRGYI: " Viribus unitis" Uralmi és katonai jelképek az első világháborús képes levelezőlapokon

jókívánságokat akartak eljuttatni egymásnak, a célnak kiválóan megfelelt az úton-útfélen árusított levelezőlap. A megjelenését követő első három hónapban már 3 millió darabot adtak el belőle a Monarchiában. A levelezőlap elterjedéséhez az ipar fejlődése is hozzájárult. A vasút megkönnyítette terjesztését és postai szállítását, ugyanakkor új lehetőséget nyitott a privát utazásokra, ami fellendítette az üdvözlő lapok forgalmát. Az osztrák példa világszerte hamarosan követőkre talált. 1874-ben már 22 európai ország és az Amerikai Egyesült Államok postái is elfogadták ezt az újítást. Hogy mikor és hol látott napvilágot az első mai értelemben vett képes levelezőlap közkeletűbb nevén: képeslap -, az valószínűleg már soha nem fog tisztázódni. A szakemberek egymástól függetlenül osztrák, porosz, francia, szerb és angol kiadóknak tulajdonítják az első képeslap forgalomba hozatalát az 1870 körüli években. Ezeken tájkép, reklám célú, illetve hazafias propagandát kifejtő illusztrációk jelentek meg. Ez utóbbit a porosz-francia háború idején a körülzárt Párizsban bocsátották ki a francia katonai szervek. A címoldalon, középen fent a forradalom jelszavai: „szabadság, egyenlőség, testvériség" olvashatók egy címerpajzsba zárva, körülötte cser- és babérágakba tűzött nemzeti lobogók, a pajzs fölött pedig „Francia Köztársaság" felirat látható. Az első illusztrált lapok különféle méretűek voltak, és különböző vastagságú kartonból készültek. A posta ezért eleinte tiltakozott a forgalmazásuk ellen, de az 1878. évi nemzetközi postakonferencián elfogadta használatukat, ám csak az előírt méretben (90x140 mm) és súllyal. A képeslapok kiadása az első években állami monopólium volt, ezt követően az Egyetemes Posta Egyesület (Union Postale Universelle) az 1885-ös konferenciáján engedélyezte a magánkiadást is. Az angol és amerikai posta ennek ellenére 1898-ig fenntartotta monopóliumát a képeslapgyártásban. A XIX. század végére elárasztották a piacot a könyv- és papírkereskedők, könyvkiadók, nyomdászok, fényképészek, valamint más kisebb-nagyobb vállalkozók tetszetős, vonzó kivitelezésű képeslapjai. Hogy mik voltak az ábrázolások témái, nehéz lenne most felsorolni. Eleinte a városképeket és tájképeket, nevezetes épületeket, közintézményeket, kedvelt üdülőhelyeket és kirándulóhelyeket örökítettek meg, majd megjelentek az ünnepi üdvözlő lapok. Később kiterjedt a tematika nevezetes személyek: uralkodók és államférfiak, tudósok és művészek ábrázolására is. Az iparosok és kereskedők hamar felismerték a képeslapokban rejlő reklámozási lehetőségeket. A sörgyárostól a tápszergyártóig, az „Egy forintos áruháztól" a lakberendezési áruházig az üzletnek szinte minden ága hirdette magát valamilyen formában a képeslapokon. Vagy saját lapot hozott forgalomba, vagy vállalkozása szempontjából egészen közömbös témájú lapra nyomtattatta termékének reklámját. Végső soron a város- és tájképek is turisztikai reklámszerepet töltöttek be. A képeslap sikerét és népszerűségét bizonyítja, hogy már az 1890-es években megrendezték az első nemzetközi képeslap-kiállításokat Európa különböző nagyvárosaiban. 1899-ben pedig megjelent Magyarországon a „Képes Levelező-Lap" című havi folyóirat a gyűjtők számára. A századforduló utáni első évtizedben a képeslap meghódította az egész világot. A tematika egyre bővült, a kibocsátók fantáziája kiapadhatatlannak bizonyult. A fényképezés és a nyomdatechnika tökéletesedése egyre jobb minőséget produkált. Ezt az időszakot tekinti a szakma a képeslap aranykorának. Az 1910-es évek elején egy átmeneti visszaesés mutatkozott, ami után az újabb fellendülést az első világháború kirobbanása hozta. A lapok témáikban korlátlan bőséggel ölelték fel a háború minden jelenségét. Megörökítették a frontra indulás előtti érzelmes