Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - B. KALAVSZKY GYÖRGYI: " Viribus unitis" Uralmi és katonai jelképek az első világháborús képes levelezőlapokon
B. KALAVSZKY GYÖRGYI „ Viribus unitis " Uralmi és katonai jelképek az első világháborús képes levelezőlapokon Azokról a képes levelezőlapokról szeretnék szólni, melyeken az uralmi és katonai jelképeket az első világháborús propaganda szolgálatába állították. A bevezetőben engedjenek meg néhány gondolatot magáról a képes levelezőlapról, mint múzeumi tárgyról. A nagyszüleink és dédszüleink idejéből származó, szemet gyönyörködtető, olykor megmosolyogtató képes levelezőlapok egyúttal becses történelmi források is. Olyan értékes dokumentumok, amelyek az élet szinte minden területére kiterjedően fontos információkkal járulnak hozzá múltunk mind teljesebb megismeréséhez. A képeslap 130 éves múltra tekint vissza, így már régiség mivoltára való tekintettel is a muzeológia tárgyát képezheti, de műtárgy jellegét kortörténeti, kultúrtörténeti értékei még inkább fokozzák. A megszámlálhatatlanul sok fennmaradt képeslap általános történeti és művelődés-, művészet-, ipar-, hadtörténeti ismereteket nyújt, továbbá feleleveníti a kor ízlés- és érzésvilágát is. Ezek alapján érthető az a fokozott érdeklődés, ami a tudományos kutatást végzők és a gyűjtők részéről egyaránt megnyilvánul iránta. A tudományos és tudományos népszerűsítő munkákban is egyre nagyobb számban tűnnek fel illusztrációként a képeslapok. A boríték nélkül továbbítható levél, a levelezőlap használatának ötletét Heinrich Stephan, a Német Birodalom későbbi főpostamestere vetette fel először 1865-ben. A levéltitok sérthetetlenségére való hivatkozással azonban javaslatát ekkor elvetették. Négy évvel később, az osztrák „Neue Freie Presse" című lap hasábjain „Über eine neue Art der Correspondenz mittels der Post" címmel Emánuel Hermann, a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia közgazdász professzora cikket jelentetett meg, melyben a postai levelezőlap bevezetése mellett érvelt. Rámutatott arra, hogy a levelek nagy része néhány szavas üdvözlet vagy ünnepi jókívánság, illetve olyan egyszerű közlés, amely semmiféle titkot nem tartalmaz. Javaslatát elfogadták, és 1869. október l-jén AusztriaMagyarországon forgalomba került a világ első postai levelezőlapja. Mérete, az akkori levélborítékkal egyezően 85x122 mm volt. A címoldalra a „Correspondenz Karte" illetve „Levelezési lap" szöveget, alá az osztrák, illetve magyar címert, a jobb felső sarokba az I. Ferenc József császár és király oldalnézeti arcképét ábrázoló 2 krajcáros bélyeget nyomtatták, és itt biztosítottak helyet a címzésnek is. A hátoldal szolgált az írásbeli közlésre. Mivel a levelezésnek ez a módja egyszerűbb és olcsóbb is volt a borítékba zárt levélénél, a lakosság szélesebb köre számára vált elérhetővé. Kedvező fogadtatásához az is hozzájárult, hogy a levél stilisztikai és formai szabályainak mellőzésével az egyszerűbb emberek számára is lehetővé tette az egymás közötti érintkezést. Amikor a rokonok, ismerősök csak életjelet kívántak adni magukról, vagy pár soros üdvözletet, ünnepi
