Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - CSIKÁNY TAMÁS: A "vörös sipka", mint a kollektív helytállás jelképe

katonai közösség helytállásának, hősiességének, a haza iránti elkötelezettségnek a jelképe lett. A magyar kormány 1848. május 15-én határozta el, hogy a délvidéki szerb felkelés ellen alkalmazott haderő kiegészítésére tíz „rendes nemzetőri" zászlóaljat és egy tüzérüteget állít fel. A zászlóaljakba önként jelentkezőket háromévi szolgálatra fogadták fel, viszonylag magas zsolddal. Az alakulatok szervezete és létszáma teljes egészében megfelelt a cs. kir. hadsereg gyalogezredeiben található zászlóaljakénak. Ezt segítette elő az is, hogy a zászlóaljak felállítását a meglévő cs. kir. hadfogó-helyek segítségével végezték. A kormányintézkedés kiadása után a szervezést irányító Országos Nemzetőrségi Haditanács meghatározta azon városokat, ahol az egyes zászlóaljak állományát toborozni kellett. így a 9. zászlóalj fölállítására a Kassán és Miskolcon lévő hadfogóhelyeket jelölték ki. A zászlóalj megalakításának helye Kassa lett. Az új zászlóaljak öltözete merőben eltért a cs. kir. csapatokétól, számukra barna atillát, kék, csizmába tűrhető szűk nadrágot és fekete csákót írtak elő. A csákó viselete elsősorban díszelgéskor és harcban volt kötelező, a rendes nemzetőrök, vagy ahogy egyre gyakrabban nevezték őket: a honvédek, hétköznapokon tábori sapkát viseltek, mely „... kék posztóbúi veres szegessel s rajta a század száma, szinte veres posztóbúi..."

2 készült. A sapka lefelé álló bőrszemernyővel, e felett körbefutó nemzetiszínű zsinórral rendelkezett. A homlokrészt nemzetiszínű rózsa díszítette, amely alól rézgombra gombolódó zsinórhurok indult. A kassai toborzás május 26-án kezdődött, és a város lelkes fiatal, zömmel értelmiségi férfiai közül másnap már 137-en hordták a kék sapkát.

4 Június közepén már háromszáz fölött járt a zászlóalj létszáma, beleértve az időközben kinevezett tiszteket is. Ekkor vonultak be Kassára a Miskolcon felfogadott önkéntesek, akik Borsodból és a környező megyékből származtak. Nagy csodálkozás támadt viszont akkor, amikor ezek az újoncok nem az előírt kék, hanem vörös sapkában masíroztak be a városba. „Vitális őrnagy [ti. Vitális Sándor, a zászlóalj parancsnoka] meghagyta a miskolciaknak, hogy a hadügyminiszter által előírt kék sapkával cseréljék fel eddigi fejdíszüket, de azok bizony ellenzékieskedtek és arra hivatkoztak, hogy ők többen vannak mint a kassaiak, hogy továbbá a vörös sapkát a borsodmegyei tisztviselők megállapítása folytán viselik, és egyúttal fel is kérték a zászlóalj-parancsnokságot arra, hogy a hadügyminiszter elé terjesztené abbeli kérelmöket, mely szerint az egész 9-ik honvédzászlóalj kivételesen nem kék, hanem vörös sapkát hordhasson" - jegyezte fel a zászlóalj krónikása. 5 A könyv szerzője szerint az ügyet felkarolta Szemere Bertalan belügyminiszter is, aki az országgyűlésben Borsod vármegye követe volt, kinek közbenjárására végül a hadügyminiszter hozzájárult a vörös sapka viseléséhez, azon feltétellel, hogy „a lázadó rácok elleni harcokban tanúsítandó vitézségével magát ezen kiváltságra érdemessé tegye".

6 A zászlóalj katonái gyakorlatoztak is becsülettel az indulás napjáig, amire nem sokáig kellett várni. Közben a zászlóalj fegyvereit és felszerelésének nagy részét meg2 A „Honvéd rendes zászlóaljak öltözet-szabályzata" előírását közli: Barczy Zoltán - Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. Budapest, 1986. 85. 3 Cs. Kottra Györgyi (szerk.): „Fényesebb a láncnál a kard..." Emlékkiállítás az 1848^t9. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Kiállítási katalógus. Budapest, 1999. 86. 4 A zászlóalj történetéről: Hoffmann Arnold: Az 1848—49-iki vörös-sapkás 9-ik honvédzászlóalj története. Kassa, 1906. 5 Hoffmann: i. m. 8. 6 Hoffmann: i. m. 9.