Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - BACZONI TAMÁS: A sisak - egy sajátságos katonai jelkép
BACZONI TAMÁS A sisak-egy sajátságos katonai jelkép A fejet védő fémből (bőrből) készült védősisakok már az ókorban megjelentek a hadseregek felszerelésében, s egyben jelképértékűvé is váltak, gondoljunk például a Pallas Athéné által viselt korinthoszi sisakra. A középkorban a sisak a lovagság egyik szimbólumaként címer-elemként is megjelent, Bertényi Iván szerint a heraldika korai évszázadaiban szinte ugyanolyan fontos volt, mint a pajzs, egyes esetekben úgynevezett sisakpecséteken pajzs nélkül, önállóan szerepelhetett. A sisakot később a címerpajzs díszítésére kezdték használni, a késői heraldika korában rangjelelő eszközként is alkalmazták. Van olyan nézet is, hogy a pántos, illetve rostélyos sisak kizárólag a tornaképes nemességet illeti meg, a polgároknak csak csöbörsisak jár. A bécsi udvar heraldikai szabályai a XVIII-XIX. században a nemeseknek egy, a lovagoknak két, a báróknak három sisakot engedélyeztek a címereikre. 1 A sisakokon sisakdíszeket (szarv, szárny, toll, zászló, virágok, gallyak stb.) is alkalmaztak, mind a címereken, mind a valóságban. Ezeknek a sisak eredeti, fejvédő funkciójához már semmi köze sem volt. Igen sok sisaktípus ismert a középkorból, a korai idők egyszerű kúpalakú sisakjaitól az újkorba átnyúló zárt tornasisakokig, rákfarkas sisakokig, Morion-sisakokig. Az „elit" (vagyis az uralkodók, az uralkodói család tagjai, hadvezérek, főnemesek stb.) számára gyártott páncélzatokat gyakran neves művészek, köztük például Raffaello, Donatello, Holbein, Michelangelo tervezték, s a páncélok készítőit is kiemelt tisztelet övezte saját korukban. Serafino di Brescia, I. Ferenc fegyverkovácsának nevét Tizianóéval együtt emlegették, a milánói Missaglia hercegekéhez mérhető jövedelmeket húzott, és Seusenhofer, a sisakkovács, Miksa császár legbelső köréhez tartozott. 2 Bár a reneszánsz korából ránk maradt sisakok és vértezetek kivitelük miatt gyakran inkább iparművészeti remekeknek, mintsem valódi védőeszközöknek tűnnek, tűzfegyverek ellen is rendelkeztek védelmi értékkel. Bizonyítékul szolgálhatnak erre a páncélzatokon gyakran föllelhető tesztlövések nyomai, illetve számtalan olyan feljegyzett eset, ahol a páncélt viselő katonát olyan erővel érte a lövés, hogy felbukott, de a lövedék nem hatolt keresztül a vértezeten és az megóvta viselője életét. (Egy kirívó „rekord" szerint egy bizonyos St. Martin nevű kapitányt La Rochelle ostromakor nem kevesebb mint harminc muskétagolyó talált el, és a kapitány megúszta súlyosabb sérülés nélkül. 3 ) Természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy a korabeli muskétalövedékek a nagy kaliber miatt viszonylag nagy megállító erővel, de kisebb átütő erővel rendelkeztek. 1 Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Budapest, 1983. 45-47. 2 Dean, Bashford: Helmets and Body Armor in Modem Warfare. New Haven, 1920. 3 Uo.
