Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Baczoni Tamás: A Magyar Királyi Honvédgyalogság személyi felszerelései (1869-1914)

BACZONI TAMÁS A Magyar Királyi Honvédgyalogság személyi felszerelései (1869-1914) Honvédségünket a haza szülte és annak ápolását s további nevelését nagyon is gondos kezekre bízta. Eme gondos és alapos nevelésnek az az örvendetes következménye lett, hogy ma már honvédségünk - a hazának eme büszkesége - az európai modern hadseregek színvonalán áll. Mert hiszen az imponáló, hatalmas és tekintélyes sereget képez; minden szükségeltető kellékkel el van látva, jól van kiképezve, jól van felszerelve...'"

1 Jelen tanulmányban a magyar királyi honvédgyalogság személyi felszereléseit vesszük számba a honvédség felállításától az I. világháborúig terjedő időszakban. Személyi felszerelésen azon cikkek összességét értjük, melyeket (elvileg) minden harcos alapfelszerelésként megkap, s a harcmezőre (illetve békeidőben gyakorlatokon, meneteknél stb.) magával visz, mert ezek biztosítják „tábori kényelmi" szükségleteit, s alapfeltételei a harc sikeres megvívásának. A császári-királyi hadsereg egyenruházata és felszerelése a vesztes porosz-osztrák háborút követően, 1868-1869-ben esett át gyökeres változáson. A fehér kabáttal együtt eltűntek az addig használt keresztszíjak, amelyeken a felszerelés és fegyverzet egy részét hordozták (az egyik a tölténytáskát, a másik a szuronyt), helyettük a derékszíj lépett a katona felszereléseinek sorába. Ezen vitte a tölténytáskákat, a szuronyt, és ehhez lehetett kapcsolni a hátbőrönd hordcsadékjait is, az egyenletesebb teherelosztás érdekében. Az új felszerelési rendszer sokkal praktikusabbnak bizonyult, kevésbé akadályozta viselőjét a szabad lélegzésben és a mozgásban, ezenkívül sokkal egyszerűbb volt a föl- és levétele is. A keresztszíjas rendszerről a derékszíjas rendszerre való áttérés a XIX. század közepétől egész Európában (és az európai mintájú hadseregekkel rendelkező országokban világszerte) megindult, s a század második harmadában lezajlott. További jelentős változások is bekövetkeztek: megjelent például a gyalogsági ásó és a hordható sátorfelszerelés. Mindezen változásokat a fegyverrendszerek átalakulása okozta, hiszen előbb a hátultöltő, majd az ismétlőfegyverek bevezetése (a századfordulótól immár sorozatlövő fegyverekkel kiegészülve) alapvetően megváltoztatta a háborúk menetét. 1 Papp Mihály (szerk.): A m. kir. honvédség fejlődése 1869-1889. Budapest, 1899. 5. p.