Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Kossuth Lajos két levele Zarka János királyi személynökhöz 1848 februárjából

noklati tehetségen s éles logikájú dialektikáján kívül még azon körülmény is ajánlotta az elnöki tisztségre, hogy mint egykori ellenzéki követ, kormányhivatala dacára is, még meglehetősen a szabadelvűség hírében állott, kinek a hivatal és felsőbb utasítások, ha mérsékelték is, de nem változtatták meg hazafiúi meggyőződéseit. És vakSban is, bár Ő a kormány orgánuma és politikájának hivatalos védelmezője lő ez országgyűlésen, a követi kar előtt mégsem volt népszerűtlen" - írja róla Horváth Mihály.

3 1848. március 15-én Zárka is ott volt abban a küldöttségben, amely a magyar országgyűlés feliratát vitte Bécsbe. A forradalom után visszavonult a közszerepléstől. Egészen 1848-1849 teléig, amikor Windisch-Grátz csapatai elfoglalták a Dunántúlt, majd a fővárost és a Duna-Tisza közét is. 1849. február 12-én Félix zu Schwarzenberg herceg, osztrák miniszterelnök arról értesítette Windisch-Grátzet, hogy I. Ferenc József a minisztertanács előterjesztésére elhatározta, hogy egy nem hivatalos magyar tanácsadó testületet hoz létre, amelynek feladata lesz, hogy szoros összeköttetésben az osztrák minisztériummal rámutassanak a szükséges rendszabályokra, s megtegyék javaslataikat Ausztria és Magyarország viszonyának újjárendezésére. A bizottság tagjai lesznek Apponyi György volt kancellár, báró Jósika Samu volt erdélyi kancellár, Ürményi József, gróf Dessewffy Emil, gróf Barkóczy János, Zárka János és Szent-Iványi Vince. Windisch-Grátz 1849. február 21-én értesítette Zárkát és Szent-Iványit kinevezésükről, s utasította őket, hogy utazzanak Bécsbe. A testület meg is kezdte működését, s 1849. március 23-án hosszú memorandumot nyújtott be Schwarzenberghez. Ebben egyrészt követelte a magyar forradalom résztvevőinek megbüntetését, másrészt tiltakozott a március 4-i oktrojált alkotmány, különösen Magyarország feldarabolása ellen. A szabadságharc leverése után Zárkát udvari tanácsossá és a cs. kir. legfelsőbb semmítő törvényszéki osztály vezetőjévé nevezték ki; megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét is. 1856 októberében Nagykölkeden, birtokán érte a halál.

4 3 Hoiváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 2. javított és bővített kiadás. Pest, 1868. II. kötet. 115. p. 4 Zárka életrajzára lásd: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet Budapest, 1914. 1744. hasáb. - Szinnyei 1815-re teszi születését, ez azonban képtelenség. A helyes, 1805-ös adatot tartalmazza: Ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Hongyűlési Emlény. Első közlés. Az 1843/4-iki hongyűlést illető. Pozsony, 1844. 44. p. - Lásd mégNnjjy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. X. kötet. Pest, 1865. 315. p.\Bab£fh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Második, bővített kiadás. Szombathely, 1901. (Reprint kiadása: Budapest, 1999.) 161. p.; Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. Budapest, 1999. (A Balogh-kötet reprintjével egy kötetben.) 169. p. (Ez a munka 1804-re teszi Zárka születését.) Szereplése az 1832-1836. évi országgyűlésen: Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. III—V. kötet, passim. Budapest, 1948-1961. és Deák Ferenc beszédei. ÖsszegyűjtötteKónyi Manó. 2. bővített kiadás I. kötet. Budapest, 1903. 133. és 251. p. (A továbbiakban: DFB). Részvétele a Törvényhatósági Tudósítások munkájában: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos: Törvényhatósági Tudósítások- Ifjúkori iratok. Budapest, 1966. 627., 1041. p. - 1839-1840-es szereplésére lásd: DFB I. kötet. 329., 354., 386. p.; Pulszky I. passim; Váczy János (s. a. rend.): Deák Ferenc emlékezete. Le-