Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBŐL, ÉLETÉBŐL - Hetés Tibor: "...és utódaik dicsőségére is..." Adalékok a Hadimúzeum előtörténetéhez
mas terme, százakra menő zászlójával s ezekre menő nagybecsű fegyvereivel, felszerszámozott lovaival és török sátraival, nem különben az emelet három nagy tractusa a Rákóczy korabeli, az insurrectionalis és Mária Terézia korabeli és végül az 1848/49-iki hadtörténelmi emlékekkel megtöltve. Kint pedig az egész épületcsoportot stylszerű bástyasorozat veszi körül, melynek tornyaiban fölállítva találjuk az ostrom és védőszerek sorozatát nem kevesebb mint 58 ágyúval és 6 gátpuskával fölszerelve. A hadizsákmányból eredő két színes török sátor, mely itt áll, csak még festőibbé és igazabbá teszi az eleven hadi képet." 4 * A millennium sziporkázó fényeinek kihunytával azonban délibábbá vált a magyar hadtörténelemi múzeum. Intrika, önzés támasztotta alá azt a politikát, amely szerint nincs szükség arra, hogy a magyarok őrizzék hadtörténeti hagyományaikat. Ám négy évvel később ismét sikeres hadtörténelmi kiállítás keltett figyelmet. Szinte ugyanazok kaptak megbízást az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjának - huszárkiállításának - elkészítésére, akik az ezredévesen munkálkodtak. Az ekkor összegyűjtött anyag nyomán ismét felmerült a gondolat: legyen ez az alapja egy magyar hadtörténeti múzeumnak. Az óhaj és az erőfeszítés ismét kevésnek bizonyult. A párizsi kiállítás anyaga szétszóródott és megsemmisült. Látványt keltő hatalmas pannója, Vágó Pál festőművész 24 x 3,5 méteres alkotása, a magyar huszárság történetének művészi összefoglalása az egyeden érték, amely - restaurálást váró állapotban - reánk maradt. Vágó 6 hónap alatt a Parlament egyik erre alkalmas termében festette meg a képet, miközben a Feszty-körképen és a Lvovban kiállított Bem-Petőfi-körképen dolgozott. Párizsban felállított festménye igen nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki Magyarország iránt. 44 A XX. század első évtizedében, a parlamenti éles szóváltások és a sajtó ingerült hangvételű cikkei ellenére, amelyeknek kiváltói a Bécsben őrzött magyar műkincsek voltak, a hadtörténelmi múzeum ügye nem lépett előre. „Nemzeti, szépművészeti, közlekedésügyi, mezőgazdasági stb. múzeumaink mind gyönyörű alkotások, csupán hadimúzeumunk nincs! Igazán különös akkor, amikor nemzetünk kelet és nyugat közé ékelten ezer éven át hadakozott! Ezer év hadi dicsőségének egyetlen temphnm sincs! V4S A világháború kitörése azonban más megvilágítást adott a kérdésnek, s az Ausztria és Magyarország viszonyában végbemenő változásnak törvényszerű velejárója volt, hogy a hadimúzeum ügye előtérbe kerülhetett. A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága is napirendre tűzte a kérdést, magánkezdeményezések is egyengették a megoldást. A háborús cselekmények azonban praktikus kérdésként vetették fel az ügyet. A császári és királyi hadügyminiszter rendeletére minden hadizsákmányt vagy muzeális anyagként kezelt hadianyagot Bécsbe irányítottak. Az amúgy is raktári gondokkal küzdő Heeresmuseum rövidesen képtelenné vált az anyag befogadására, ezért új épület kijelölését határozták el, amelyről természetesen 43 -f. -g.: Históriánk terítéken - Vasárnapi Újság, 1896. 303. p. 44 A restaurált festmény ma a Hadtörténeti Múzeum Tüzértermében látható. 45 Domaniczky István: A hadi dicsőségről és megörökítéséről. - Magyar Katonai Közlöny, 1908. 117. p.