Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

RESTAURÁTORAINK MŰHELYMUNKÁIBÓL - Kulybus József: Egy román rohamsisak restaurálása

Az 1938 M román sisak A jelen tanulmányban szereplő román 1938 M rohamsisak anyaga acél, a sisaktest sajtolással és peremezéssel készült, a tarkóvédőn hátul, középen lévő téglalap alakú kivágás a málhaszíj áthúzására szolgál. A préselt, peremezett sisakharang, mely állszíjkengyelekkel van ellátva, 29 cm hosszú, 16 cm magas, 1050 g súlyú. Bélése bőrből készült, három posztóval. A sisakok alapanyaga különböző ötvözésű hengerelt acéllemez. Legáltalánosabban a mangán-acélt alkalmazták, viszonylag magas, közel 12%-os mangántartalommal, melynek előnye, hogy amennyiben lövedék vagy szilánk átüti a sisaktestet, annak anyaga csekély mértékben szilánkosodik, így kevésbé okoz sérüléseket. A mangán-acélnak a tömeggyártásban is nagy előnyei voltak, repedés vagy törés veszélye nélkül készre lehetett sajtolni az egész sisaktestet, így a sajtolás alatt lágyításra nem volt szükség. Az amerikai 1917 M sisak sajtolása egy vagy két fázisban történt, a német 1916 M rohamsisak sajtolása hét fázisban. Ez esetben a különböző sajtolási folyamatok között szükséges volt az anyag lágyítása. A német 1916 M sisakharang gyártási folyamatáról elmondható, hogy a sisakharang készre préselését követően történt a „fazonra igazítás", a fölösleges anyag levágása, majd peremezése. A peremezés készülhetett a sisak saját anyagából vagy acélszalaggal. A különböző rendeltetésű furatok elkészítése után a hőkezelés következett (mangán-acélnál ez a fázis kimaradt). A további munkafázisok futószalagrendszerrel történtek. A sisaktesteket fcstékes tartályba merítéssel festették, a még nedves festékre a következő fázisban vékony réteg fűrészport vagy homokot hordtak fel úgy, hogy a sisaktest külső oldalát egy fíírészporral vagy homokkal teli tartályba illesztették, majd levegőbefúvással vitték fel a kellő mennyiséget a felületre (ez a festék későbbi csillogását akadályozta meg). Ezután hőkezeléssel megszárították a festést. A külön üzemekben készülő (bőrből és egyéb anyagokból álló) bélést kézi munkával (szegecseléssel) erősítették a sisaktestbe. Végül az állheveder felszegecselésével készre szerelték a sisakot. A rohamsisak általános gyártási folyamata az alábbi pontokban foglalható össze: 1. az acélötvözet hengerelése; 2. az alaplemez kivágása; 3. a sisaktest sajtolása (a sisakharang formájának bonyolultságaitól függően egy vagy több munkafázissal); 4. a sisaktest peremezése; 5. hőkezelés (mangán-acélnál kimarad); 6. egyéb fém alkatrészek felszerelése; 7. festés (esetleg kiegészítve homok- vagy fűrészporszórással); 8. bélés és állszíj be-, illetve felszerelése.