Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

RESTAURÁTORAINK MŰHELYMUNKÁIBÓL - Nádas Egon: Gróf Buttler János bronz mellszobrának restaurálása

teni. Az anonimitás akkor szűnt meg, amikor egy volt ludovikás növendék véletlenül ráismert a szoborra. Restaurálás előtti állapot 1992. augusztus 12-én a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia történetét, fennmaradt relikviáit bemutató kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban. Erre az alkalomra kellett a szobrot elfogadható állapotba hoznom. Három hetet kértem rá, amelyből végül csupán kettő lett. Nagyon hiányzott és hiányzik ma is az az egy hét; bár amikor én három hetet kértem, még nem tudtam, mit vállalok; hiszen soha nem láttam a szobrot rendes fényviszonyok között, csak - ahogyan már említettem - a sötét alagsor legeldugottabb zugában. A szobor rendkívül szennyezett volt, vastag, virágzó korrózió borította. Eredetileg, amikor napfénynél megláttam, még a fém korróziója sem volt látható, mert a por, a piszok mindent eltakart. Rajta olajfesték, falfesték, malter, beton volt. Az alkotás tarkórészén kb. 0,5 kg fegyverzsírt kentek el. A ruha redőibe igen jó minőségű, „békebeli"" tégladarab szorult be. A homlokrészbe pedig vandál-barbár módon egy facsavart tekert valaki. Restaurálás Elsőként tiszta, majd zsíralkohol-szulfátos vízzel mostam le a tárgyat. Ezután mechanikusan (kalapács, hidegvágó, drótkefe segítségével) eltávolítottam annyi szcnynyeződést, amennyit csak lehetett. A már le nem kaparható olajfestéket kromofággal; a tégla, a malter, a beton és a falfesték maradványait vízkőoldóvai és ecetsavval távolítottam el oly módon, hogy szinte folyamatosan fürdettem kerti locsolócső segítségével. A szobron e kezelések eredményeként egy kellemes sötétbarna felület tűnt elő, itt-ott a bronz ismert korróziós színeivel tarkítva. A következő lépésben a szobrot kromofággal locsoltam-ecseteltem, melynek az lett az eredménye, hogy a sötétbarna réteg „összegyűrődött", ráncos lett, ám nem akart lejönni. Ekkor eszembe jutott a gőzborotvánk. Ennek segítségével, ha nagyon nehezen is, többszöri próbálkozással sikerült eltávolítani a barna réteget is. A gőzborotva 80-90 EC és 50 aünoszféra nyomás mellett is csak igen nehezen és lassan távolította el ezt a makacsul kötődő réteget, amelyről teljesen véletlenül tudtam meg, hogy nem más, mint régi cipőkenőcs: „suviksz" vagy „subick". Ugyanis amikor annak idején parancsba adták a ludovikás hallgatóknak, hogy fényesítsék ki, hozzák rendbe a szobrot - az „aks urak" (azaz „akadémikus urak") az egyszerűség kedvéért „suviksszal" kenték be. A szobor közel 6 m magas talapzatát is számolva, messziről ugyan ki látta, mitől fényes a szobor... ?