Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

RESTAURÁTORAINK MŰHELYMUNKÁIBÓL - Vágó Erzsébet: Feljegyzés egy zászlótartó öv restaurálásáról

nezéket is kioldottam. Enyhe mosóoldattal (zsíralkohol-szulfonát) tisztítottam és #-amiláz enzim oldattal eltávolítottam a még a tárgyban lévő keményítő anyagot, így a selyem lágyabbá és könnyebben varrhatóvá vált. Az utolsó öblítéskor ecetsavat is használtam. Végül méretre kitűzve szárítottam. A vékony selyemripsz piros ágából csak a bőrpajzsban lévő rész maradt meg, s a zöld színű is meglehetősen sérült volt, ám védettebb volt a flitter, illetve a fémszálas paszományszalagocska alatt. Fehér sávja viszonylag ép állapotban maradt meg. Fiitterét darabonként üvegecsettel tisztítottam - az eredeti állapothoz képest sok hiányzott, illetve sérült és törött volt. Lefogó fémszálas fonalmaradéka oly gyengének bizonyult, hogy nem bírta el az újrafelhasználást. Paszományszalagjait csak mosóoldattal kezeltem, többször öblítettem, és formára kitűzve, méretre szárítottam. Piros ágánál több részből álló, sérülékenyebb, töredezettebb volt. Bőr tartozékait likkerrel tisztítottam, majd ugyancsak méretre szárítottam. Címerét, amelynek keresztje hiányzik és a zászlórúdtartó kupakot Nádas Egon fém restaurátor segítségével tisztítottam meg. Az előre kitisztított részekből csak a selyemanyagot támasztottam alá. Egy előre, színre megfestett ripszanyagra fektettem a darabokat, és átfogó öltéssel, illetve a sérüléseknek megfelelő öltésmc>dokkal javítottam ki, e munkafázis során selyem- és pamutfonalakat használtam. A kijavított lapokat az eredeti készítési módnak megfelelően állítottam össze. 248 db eredeti flittert tudtam felhasználni, és 850 db ezüst és aranyozott pótlás került a tárgyra, melyeket új lefogó fémszál segítségével egyenként rögzítettem. A piros sávra 364 db, a fehérre 376 db, a zöldre 358 db flitter került, ebből az összeállításkor a bőrpajzsba is belekerült pár darab. Paszományszalagjait teljes terjedelmében felhasználtam, illetve a piros ágról kb. 16 cm hosszan pótlásra került sor. Az egymáshoz rögzített lapokra végül visszavarrtam a bőrpántot kb. 0,2-0,3 cm vastag varrásszél meghagyásával, majd az egészet a bőrpajzsba rögzítettem, ügyelve a darab enyhe ívelésű viselési vonalára és méretére. A zászlótartó öv jelenleg a Hadtörténeti Múzeum „Fényesebb a láncnál a kard..." című, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére rendezett tárlatán tekinthető meg. Kiállításánál és tárolásánál rendkívül fontos követelmény a szerves anyagokból készített tárgyakra vonatkozó szabályok betartása. A megfelelő körülmények között történő kiállítás és tárolás ugyanis nagymértékben megnöveli a zászlótartó öv életkorát, s ezzel együtt hozzájárul ahhoz is, hogy jó állapotban, jelenlegi formájában és színében minél hosszabb ideig megmaradhasson.