Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig
karabellára emlékeztet. A markolatkupak vége derékszögben hajlik. A markolaton 34 db 6 mm átmérőjű kiemelkedő pont látható. A hárító vas mindkét vége a hüvely felé fordulva erősen visszahajlik, s madárfejben végződik. A fekete bőrrel bevont hüvelyre fehér színű fémpántokat szereltek, s a szájkarikán, valamint a sarun kívül még öt széles pánt díszíti. A pántokon ,,14-es" szám olvasható, míg a sarun ,,114-es". A hüvelysaru külső felét levélmintákkal díszítették. A hüvely hossza 781 mm. A jatagán, a szablya és a tőr közé sorolható pengés fegyver. Keleti eredetű, a balkáni népek között az elmúlt századokon át igen elterjedt volt. Kezdetben a magyar fegyver-szakirodalom (osztrák mintára) handzsárnak nevezte, nemzetközileg elfogadott neve azonban: jatagán. Ennek a fegyvernek a jellemzője, hogy az ívelt penge belső felén élesített, markolata nagyméretű fülekben végződő, s hárítóvas nélküli. A 79. és 80. dalmát lövészzászlóaljaknál is ilyen jatagánt rendszeresítettek 11 *, amelynek markolat le mezei fekete szaruból készültek. A puha fahüvelyt fekete bőr takarja, s a szájkarikán hordfülecs látható. A penge hossza 600 mm, szélessége 31 mm. A jatagán teljes mérete 740 mm. A XIX. század végén a m. kir. csendőrséget új formájú szablyákkal látták el. A magyar gyalogoscsendőr•-szablya (XIX. század vége) 11 " 7 pengéjének két oldalán homorulat húzódik; hossza 650 mm, szélessége 32 mm. A szablya teljes mérete 810 mm. Markolata hasonlít az 1877 M. könnyített lovassági szablyáéhoz: keskeny acélkengyele félkör alakú, de a markolatkupaknak nincsenek lapjai. A hüvely feketére lakkozott vaslemezből készült. A szablyát a gyalogos csendőrök kardtáskában viselték. A magyar lovascsendőr szablya (XIX. század vége) 118 pengéjének mindkét oldalán homorulat húzódik. A fegyver teljes hossza 990 mm. A gyalogoscsendőrszab lyával teljesen hasonló felépítésű, azonban a pengéje 200 mm-rel hosszabb, és a hüvelyén két hordpánt, valamint merev hordpántkarikák láthatók. A felső hordkarikán — hasonlóan az 1877 M. könnyített lovassági szablyáéhoz — két hordfülecset alkalmaztak: egyet a hüvely belső felén és egyet kívül. A lovascsendőrszablya könnyen összetéveszthető az 1877 M. lovassági szablyával, mivel különbség csak a markolatkupakban mutatkozik. A csendőrszablyánál hiányzik a markolatkupak, ezenkívül a kengyel lehajló gombjának alakja is kissé eltérő. Az osztrák—magyar közös hadsereg utolsó lovassági kardtípusa az 1904 M. lovassági szablya. 119 Ennek pengéje kissé ívelt, anyaga nemesített acél. A csúcsa közelében, kb. utolsó negyedében kétélű, foka bordázott. A penge hossza 865 mm, szélessége 31 mm. A pengemeddő bal oldalán ,,12PD", jobb oldalán ,,3" véset olvasható. A szablya teljes mérete 1250 mm. A kosár mérsékelten ívelt hárítólapja alul a kosárhüvely számára négyszög alakban kivágott. A lefelé hajlított 116 HM. KGY. Ltsz. 1321/Fe. 117 HM. KGY. Ltsz. 0622/Fe. 118 HM. KGY. Ltsz. 3223/Fe. 119 HM. KGY. Ltsz. 4622/Fe.
