Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig
37. 1877 M. legénységi szablya A markolat felső végét a markolatgerinc-lemezzel egybeépített ovális alakú, domború tetejű kupak zárja le. A kupak belső végétől 16 mm széles kengyel indul ki, amely enyhén szélesedve félkörben hajlik le a pengéhez. Körülötte kissé erősebben kiszélesedik, innen keskenyedik és lefelé hajlik, a vége henger alakú; a 33 mm hosszúságú áttöret a kardbojt befűzésére szolgál. A gerinclemez sima, domború, alsó harmadában kétoldalt kerekített végű, 22 mm széles lapkával. A gőzölt bükkfa markolatot feketére festett halbőr borítja. A hüvely hossza 794 mm. A felső hordpánt mindkét oldalán hosszúkás, kissé ferdén álló, az alsó hordpánton pedig hátrafelé néző fület találunk. A hüvely alsó végét koptatóval is ellátták, amelyen „PACHOLEK GYÖRGY, CS. és KIR. HADSEREG SZÁLLÍTÓJA, BUDAPEST" és „Wn — osztrák sas — 8" olvasható. 106 Az Osztrák—Magyar Monarchia fegyveres erőinéi az ellátó-, az irodai és a számvivőségi szolgálatot teljesítő hivatásos katonákat nem tekintették egyenrangúnak a csapattisztekkel, nem tartoztak a tiszti állományba, csak tisztviselők voltak. A különbséget a tisztekétől eltérő ruházattal, rendfokozati jelzésekkel és oldalfegyverükkel is kihangsúlyozták. A merev kasztszellemet képviselő tisztikar szemében a katonai tisztviselői pálya mindig alacsonyabb rendűnek számított. A katonai tisztviselők részére az első előírásos kardot 1802-ben vezették be, s ez maradt a század közepéig. A tisztviselői karon belül különböző formájú kardok rendszeresítése csak a század második felében következett be. 107 Az osztrák hadbiztossági tisztviselők az — ekkor már nem használt — egyenes, gyalogostiszti kardformát kapták meg, fekete bőrrel bevont hüvellyel. Az osztrák hadbiztossági tisztviselői kard (1878) 108 pengéje egyenes élű, a pengetőtől a fokéi kezdetéig homorulat húzódik. A penge hossza 740 mm, szélessége 26 mm. A kard teljes mérete 940 mm. Két ovális hárítólapja közül a test felőli (belső), egy csukló körül, a markolathoz hajtható. A hárítólap mindkét vége a penge közepétől kifelé szélesedik. A markolatkupak megközelítően gömb alakú, amelyen a pengét rögzítő gombocska van. A markolat összes fémrészei, valamint a bőrhüvely pántjai aranyozottak. 109 106 A m. kir. honvédség szálfegyvereinek leírása ... 17. o. 107 Csillag ... i. m. 93. o. 108 HM. KGY. Ltsz. 0244/Fe. 109 Adjustirungs—• und Ausrüstungs—Vorschrift für des k.k. Heer, Wien, 1878, 474. o.
