Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig

30. 1853 M. utászkard mint fegyver. Finomított, fényesített mgóacél pengéjének hossza 460 mm, szélessége 55 mm, belső oldallapja sima, külsején azonban széles homorulat van, amelytől kezdve az él a fok felé ívben hajlik, s ezáltal a kard hegyét képezi. A penge jobb oldalán: „A. STRIBIRNY, GF." A markolatot 1888-tól — szarulemez helyett — falemez borítja. A 475 mm hosszú hüvely, a penge alakja szerint, puha fából készült, s külső felületét feketített lóbőrrel vonták be, fent szájkarikával, lent pedig 105 mm hosszú vasbádog saruval látták el. A szájkarikára egy tartókampót szereltek, amelyet a kardtáska (papucs) nyílásába dugtak. A hüvelysaru vége egyenesre tompított. A gyalogostisztek fegyverzetében az utolsó lényeges változás 1850-ben, majd ennek a formának a rögzítése 1854-ben történt, amikor — az osztrák tisztek egyenes kardja és a magyar tisztek S-kengyeles szablyája helyett — egységes tiszti szablyát rendszeresítettek.

84 Az 1854 M. gyalogostiszti szablya*

5 enyhén ívelt acélpengéje olyan maradt, mint a korábbi magyar tiszti szablyáé volt. A penge hossza 840 mm, szélessége 31. 1854 M. gyalogostiszti szablya 84 Adjustirungs-Vorschrift ... 1855, 4—5. o. 85 HM. KGY. Ltsz. 0795/Fe.