Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig

nehézlovasságnál 1798-ban már átmenetileg bevezetett, összetett, változtatható szerkezetű markolatot. Újszerű a szablyánál a kengyel formája; az 1798 M.-nál tágabb, továbbá a kengyel és a hárítólap átmeneténél legömbölyített. Később az 1861-ben bevezetett és az ezt követő gyalogsági szablyák kengyele formálódott hasonlóan. Pengéje mérsékelten ívelt, hossza 846 mm, szélessége 30 mm. A pengén, a szabályzat szerint 2-2 homorulat volt az előírásos, a gyakorlatban azonban néha eltértek ettől. A hüvely teljesen sima, a hordkarikák ráforrasztottak, és egymástól való távolságuk 220 mm. Pöltenberg Ernő honvéd tábornok kardja*

9 szintén 1827 M. törzs- és főtiszti szablya. A fegyver szabvány markolat kupakjának felső fele pecsétnyomónak van kiképezve, és rajta — tükörírásban — A P betűk. A penge szintén előírásos, aranyozott virágminták és elmosódott katonai emblémák díszítik. A penge hossza 820 mm, szélessége 31 mm. A szablya teljes hossza 950 mm. A hüvely hordkarikái 1837-ben rendszeresített formájúak. 13. Pöltenberg Ernő tábornok szablyája A rendszeresített szablyák mellett a könnyűlovasság tisztjei más formájúakat is viseltek. Előfordultak a nehézlovasság pallosainál található, kissé öblös markolatkengyellel szerelt különböző változatok; széles, 6 furatú, vagy furat nélküli hárítólappal, sőt egészen keskeny hárítólappal is. A gyalogság ,,

Prima-plana" szablyáját 1803-tól oroszlánfej nélkül gyártották. A hüvely fémrészei egyes rendfokozatoknál tűzben aranyozottak, és e tekintetben átmenetet képeznek a tiszti kardokhoz. A régebbi gyalogsági kardok felváltására 1836-ban (circ. Verordn. von 15. Juli.