Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig

8. Nehézlovassági altiszti pallos (markolata XIX. sz. elejei) Az osztrák hadseregben viszonylag későn szabályozták a nehézlovasság tisztjeinek kardját. Az első szabványpallos csak 1811-ben jelent meg,

34 amely hasonló volt az altisztekéhez, pengéje azonban keskenyebb, a markolatkengyel hárítólapja kagylószerűen hajolt fel. A hüvely hordkarikájának fülecsét a hüvely oldalára forrasztották. A gyalogsági szablya — amely még mindig gránátosszablya — első szabályzatát 1802. szeptember 13-án adták ki, és ezzel a fegyverrel látták el a gyalogoscsapatokat, azzal a különbséggel, hogy az altisztekét polírozták, a legénységét pedig simára csiszolták. A penge az 1777 M. maradt, a markolat szerelékei vasból készültek. A hárítólap nyitott vége enyhén lefelé hajlott. A hüvelyen is változtattak; a bőr külső felületén fémszerelvény nem látható, mivel azt belül helyezték el. Az Udvari Haditanács 1809. évi rendelete módosította ezt a kardot. Az eddigi markolatkupaklapok elmaradtak, és a markolathoz egy új alkatrész járult: a kupak nyúlványát leszorító markolatkarika.

35 Az 1809 M. gránátosszablya™ pengéje mérsékelten ívelt, mindkét oldalán homorulattal. A penge hossza: 650 mm, szélessége: 37 mm. A szablya teljes hossza: 790 mm. Leírása megegyezik az 1802-ben kiadott szabályzatban leírtakkal. Ezzel a szablyával látták el az altiszteket, zenészeket és a gránátosokat, majd 1819-től megkapták a szállítók, fogatosok és a tüzérek is.

37 Az árkászok és hidászok szablyáját 1807-ben ismét módosították, amikor az utászszablya markolata az 1780 M. kissé hullámos hárítóvasú gyalogosszablyáé34 Uo. 9. o. 35 Uo. 20. o. 36 HM. KGY. Ltsz. 086.3/Fe. 37 Wagner ... i. m. 356. o.