Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig
Az osztrák 1765 M. és az 1765/80 M. ,,Ordinari" gyalogsági szablya 3 A kardok technikai jellemzőinek közlésekor a napjainkban mért adatokat adjuk meg. A szabályzatok zöme nem közli a méreteket, ezenkívül a szélességi adatok — a sokszori élezés következtében — rendkívül eltérőek. Mindkét szablya pengéjének hossza 530 mm, szélessége 35 mm. A fokéi 80 mm, a szablya teljes hossza 660 mm. Markolatuk egyenes, anyaguk fa, fekete bőrrel borítva. A markolat kupak sárgaréz, végződése gömbölyített; hárítólapja szintén sárgaréz. Az 1765 M. fegyver alakja egyenes, míg az 1765/80 M.-nak egyik vége kissé felfelé, a másik lefelé hajlik; fekete bőrhüvelyének szerelékei is sárgarézből készültek. A gyalogosok az 1765 M. és az 1765/80 M. szablyákat 1798-ig viselték, míg a vadászalakulatok 1767—1769 között, a tüzéralakulatok 1772—1774-ben használták. 4 A gránátosgyalogság a sorgyalogságéhoz hasonló szablyát viselt, amelynek leírását szintén az 1765-ös szolgálati szabályzat közli. Az 1765 M. gránátosszablya 5 pengéje ívelt, homorulat nélküli, hossza 334 mm, szélessége 36 mm. A szablya teljes hossza 472 mm. A penge tövének jobb oldalán 39-es szám olvasható. A szablya famarkolata egyenes, fekete bőrrel borított. Markolatkengyele — a markolatszerelékkel együtt — sárgarézből készült. A hárítólap rögzítőtüskéje rombusz alakú. A bőrhüvely alsó és felső pántja sárgaréz; hossza 436 mm. A szablya pengéje 1777-től több mint 300 mm-rel nőtt, míg végül 670 mm hosszú lett. Az idők során „Eisenhauer" (vasvágó) minőségűre változott, ami azt jelentette, hogy az átvételi próbánál az acélból készült pengének egy lágy vasszeget — ki csorbulás nélkül — át kellett vágnia. 6 A gránátos legénység szablyájának szerelékeit egy rövid időszakban vasból készítették, mert a sárgarézt a tűzfegyverek alkatrészeinek gyártására használták fel. 7 Az 1765 M. gránátosszablyát az osztrák gyalogság káplárjai (tizedesei) és gránátosai, valamint a magyar gyalogság legénysége viselte. 1779-től a trénalakulatoknál (kocsisoknál) és 1780-tól a határőrségnél is rendszeresítették. A szolgálati szabályzat az osztrák hadsereg altisztjeinek külön szablyát írt elő, amelyet ,, Prima-plana" típusúnak neveztek, mert a század tagjai közé nem sorolt személyeknél, így altiszteknél, zenészeknél stb. rendszeresítették. Az 1765 M. ,,Primaplana" gyalogosszablya 8 Pengéjének hossza: 570 mm, szélessége 35 mm. A szablya teljes hossza: 710 mm Markolatának kupakja oroszlánfejben végződik, rögzítőtüskéje rombusz alakú. A markolat minden szereléke sárgarézből készült. A XVII. század háborúi — mindenekelőtt a magyarországi hadszíntereken — meggyőzően bizonyították a könnyűlovasság hasznosságát és előnyeit a nehéz3 Hadtörténeti Múzeum Kardgyűjteménye. Leltári száma (továbbiakban HM. KGY. Ltsz.) 4842/Fe. 4 Wagner, Eduárd: Hieb- und Stiehwaffen, Praha, 1966. 357. o. 5 HM. KGY. Ltsz. 123/1984. L. sz. n. 6 Teuber, Oscar—Dolleczek... i. m. 824. o. 7 Wagner, Eduárd: Hieb- und Stiehwaffen ... i. m. 355. o. 8 HM. KGY. Ltsz. 1274/Fe.
