Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

munkaterületnek szakterületenkénti szétválasztását és a munka jobb végzése érdekében olyan munkacsoportok létrejöttét, melyben a beosztott tudományos dolgozóknak meghatározott szűkebb szakterület a feladatuk." A múzeum a belső tudományos igények és a növekvő közművelődési feladatok nyomása alatt a specializációban látta a továbbvezető utat. Ez lényegében megfelelt a nagyobb múzeumokban korábban végbement folyamatnak. A rendelkezés valójában egy fél évszázados, változásra érett szervezeti formát változtatott meg, és ez jelentős lépés volt a kor igényeinek jobban megfelelő szervezeti keret irányában. Ennek nyomán alakult ki a Gyűjteményi és a Kiállítási Osztály. Sajnos, az első lépést nem egészítette ki létszámnövekedés, a személyi feltételek javítása tovább váratott magára. * A múzeumtörténeti lapokat valahol itt kell abbahagyni és köszönetet mondani mindazoknak, akik az intézmény 1945 utáni munkájában, fejlődésében szerepet játszottak. A következő években összességében pozitívan változott a múzeum helyzete. Néhány év után e tanulmány szerzője vette át annak vezetését, és így illetéktelen az előző oldalak kritikus szemléletével tovább folytatni a múzeumtörténeti lapokat. A forrásokról A múzeumtörténet megírásához levéltári forrással mindenekelőtt az intézmény irattára szolgált, amelyet kiegészített a Honvédelmi Minisztérium egyes osztályainak iratanyaga. A publikációk köre részint tudományos forráspublikációkból állt, mint a Magyar Hadtörténelmi emlékek az ezredéves kiállításon, dr. Szendrei János munkája (Bp. 1896), vagy a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent forrásközlések. Tudományos feldolgozásokat közöltek a Századok, a Hadtörténelmi Közlemények, a Katonai Szemle, a Ludovika Akadémia Közlönye és má folyóiratok, valamint a Hadimúzeumi Lapok (majd a História) 1925—1930 között megjelent, illetőleg az Értesítő 1971. 1. és sajtó alatt lévő 2. száma. Bőséges tájékozódást és forrást jelentettek a különböző múzeumi kiadványok, mindenekelőtt a kiállítási katalógusok, a Múzeum műtárgyait publikáló feldolgozások, rendező könyvek, propagandakiadványok. Végül forrásul szolgáltak a munka megírásához egykori vezető munkatársak adatai, valamint azok a munkatársak akikkel ma együtt dolgozom és akiknek támogatását ezúttal köszönöm.