Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

ben bontakozott ki. Az a változás, amely e területen — a közművelődési csoportok és osztályok létrehozásával — megváltoztatta a múzeumok belső arculatát, a 70-es években ment végbe. A Hadtörténeti Múzeumban hasonló a helyzet, de az intézmény szerepénél fogva sok a kedvező és kedvezőtlen sajátosság. Az alkalmi, politikai-népszerűsítő történeti kiállítások létrehozásában — amint erről a korábbiakban már említést tettünk — a múzeum jó eredményeket ért el. Ezt a statisztika is alátámasztja: az intézmény az ország első három leglátogatottabb múzeuma közé tartozik. A 60-as években új vonzerőt jelentett az állandó kiállítás egyes részeinek megnyitása és néhány országos jelentőségű alkalmi tárlat, valamint a Haditechnikai Park létrejötte. A látogatói létszám bár 10—20%-kal megnőtt, de a hazai múzeumi életben végbement fejlődés máshol általában gyorsabb ütemű volt, sokat ígérő lehetőségeket kínált a közönségnek, és ez elvonta a Hadtörténeti Múzeum közönségének bizonyos hányadát. Az intézmény így is az ország hat leglátogatottabb múzeuma közé tartozott. (Zárójelbe kívánkozó megjegyzés: a hetvenes években megduplázódik, azaz 250 ezerre emelkedik a látogatók száma. Ez azonban már ,,csak" arról tanúskodik, hogy az ország 10—15 legjobban látogatott múzeuma közé tartozik. Az új országos múzeumi, műemléki létesítmények, a megyei múzeumi hálózat felzárkózása olyan nagyarányú látogatói létszámemelkedéshez vezetett, ami megváltoztatta az egyes intézmények látogatottságát.) Látogatást statisztika Év Egyéni Csoportos összesen 1961 66 622 49 685 116 307 1963 78 658 49 281 127 939 1964 98 524 61 543 160 067 1968 138 794 1970 112 600 A statisztikának van még egy figyelmet érdemlő vonása: az egyéni és csoportos látogatók aránya — mindmáig — az előbbiek növekvő elsőbbségét mutatja. Mivel az egyéni látogatók és a szervezett csoportok nagy többsége fiatal, ez az intézmény látogatóinak összetételét alapvetően meghatározza. A múzeum tevékenységében, kiállításainak felépítésében, programjainak alakításában ezt a körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A múzeumlátogatások szervezése mellett, az ötvenes években népszerűsítő történeti és szakelőadásokkal is találkozunk, amelyek lehetővé tették a múzeum „nevelő és propaganda célkitűzéseinek megvalósítását". Ezek tartalmukban és módszereikben egyaránt a kiállítások mellett és nem azokra építve folytak. A kiállítások propagandájához mind a Honvédelmi, mind a Népművelési (majd Művelődésügyi) Minisztérium illetékes szervei segítséget nyújtottak. A kedvezőbb feltételek az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, az előadóterem Jétrehozásával és szakképzett tárlat vezető felvételével kezdődtek. A közművelődési munka tervezésének, rendszerességének kezdete ez. Az iskolai csoportok számára 1961-ben 150 alkalommal, 1964-ben 252, 1968-ban pedig már 332 esetben volt tárlatvezetés. 1964-ben először, majd ezt követően több ízben „Tájékoztató"