Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HUBER LÁSZLÓ: Két francia kováspisztoly restaurálása

szerűtlenül tisztította meg. A Sidol ugyanis nagy mennyiségű kőport tartalmaz, és így koptatja az ezüstöt. Majd szétszereltem a II. számú pisztolyt is. A vas és réz alkatrészek, díszek állapota hasonló volt, mint az előzőn. Először a tusákkal foglalkoztam. Mindkettő azonos helyen volt eltörve, illetve elrepedve, iíltalában, az ilyen korú pisztolyok a diórugó megkopása miatt azonos helyen repednek el. A II. számú pisztoly törési felülete sötétebb és világosabb, a világosabb az általam szétválasztott felület. Erre azért volt szükség, mert nem tudtam volna a ragasztót a repedés réseibe belekenni. így a tusa masszívabb. A ragasztás előtt a fa szálkás felületeit sima, ragasztható síkká alakítottam ki, majd felérdesítettem, hogy a Legnofix (speciális faragasztó) jobban és nagyobb felületen tapadjon. A ragasztáshoz és pótláshoz meg kellett tisztítanom a csövet és a vasalkatrészeket a durva, vastag rozsdától, mivel a ragasztás mindkettő esetében a csővel együtt történt. A csövet belefektettem az ágyazatba, bandázskötéssel rögzítettem, így nem ragadhatott más szögben, s korróziós termék nem kerülhetett ragasztási felületre. 6. Az I. számú pisztoly farészének kiegészítései A többi kiegészítéshez szintén félig tiszta fémekre volt szükségem, hogy az újonnan faragott részek ne szennyeződjenek. A vas alkatrészeket RO—55-ben áztattam, majd mechanikusan tisztítottam. A csöveknél vigyáznom kellett, hogy a rozsdaoldó ne hatoljon az ezüsttausia alá, mert ezt felemelhette volna. A rozsdagödröket CRC koncentrátummal helyileg kezeltem. A pisztoly használata során a zárszerkezet hátsó sarka kimozdult, és itt a hozzá illeszkedő farészt is kikop-