Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

TAKÁCSNÉ HAJDÚ MÁRIA: A vas-soproni 75. honvédzászlóalj zászlójának restaurálása

kócszerűek voltak, a szálankénti levarrás nem bizonyult eredményesnek, ott tehát átfogóöltést kellett alkalmazni. A címerben és a koronában levő színes lebegő szálakat is átfogóöltéssel a kívánt színre festett szállal varrtam. Mivel a felhasznált kreplinanyag szélessége kisebb, mint az általam restaurált zászló szélessége, így a kreplint összevarrása nélkül nem alkalmazhattam. Ezért három részből összeállított kreplin volt szükséges. Ezek összeállítása után a fémszálból és selyemszálból brosírozással készült, címert tartó angyalok restaurálása következett. A felszakadozott lebegő szálakat szálanként levarrtam, ezzel is erősítve a kreplint és damasztszövetet. A damasztszövet lyukas részeit többrétegű kreplin összedolgozásával egészítettem ki varrással. Továbbá a zászlóalap lebegő szálait átfogóöltéssel a kreplinhez és a damasztszövethez varrtam. Azokon a helyeken, ahol a zászlólap selyme hiányos volt, a kreplint és a damasztszövetet összedolgoztam. Végül a zászlólap három külső szélén 10 cm szélességben, a piros-fehér-zöld háromszögekből álló pártázat restaurálás utáni visszavarrása következett. E restaurálási munka után a zászló teljes egységgé alakult. 5. A restaurált zászló A zászlók restaurálása, konzerválása nem azt jelenti, hogy utána úgy kezelhetők, mint az új tárgyak. A legtöbb esetben törékenyek maradnak, s élettartamukat a megfelelő raktározási és bánásmód határozza meg. A legtöbb zászló esetében vízszintes elhelyezés az ideális. így az általam restaurált zászlóra is ezt javaslom. Fiókban, fektetve, savmentes papíron és molinóval befedve tárolandó. Kiállításon is tárlóban fektetve kell elhelyezni.