Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

TAKÁCSNÉ HAJDÚ MÁRIA: A vas-soproni 75. honvédzászlóalj zászlójának restaurálása

Takácsné Hajdú Mária A VAS—SOPRONI 75. HONVÉDZÁSZLÓALJ ZÁSZLÓJÁNAK RESTAURÁLÁSA A Hadtörténeti Múzeum nagy történelmi értékű gyűjteményei között jelentős helyet foglal el a hadi vagy más szóval katonai zászlógyűjtemény. A hadi vagy katonai zászló valamely katonai alakulat, napjainkban általában egy ezred megkülönböztető jelvénye, egyben a haza, a katonai becsület és hősiesség jelképe. Az ókori tábori jelvényekből kifejlődött csapatzászlónak jelképszerepéből következik, hogy a katonák a legrégibb időktől tisztelték, védelmezték zászlóikat, amelyekre felesküdtek. A zászlónak harc közben való elvesztését mindenkor súlyos bűnnek tartották: gyakran az egység megtizedelését, illetve feloszlatását vonta maga után. A katonai zászlókon — így a magyar hadi zászlókon is — található címerek, ábrázolások, feliratok, jelmondatok, sok esetben a zászló színe is, többé-kevésbé visszatükrözik a nemzeti hovatartozást, a nemzeti önállóság vagy alárendeltség tényét; sőt az adott korszak társadalmi viszonyaira is utalhatnak. Pl. Magyarországnak a Habsburg-abszolutizmustól való függőségét jól érzékeltetik a XVIII—-XIX. századból fennmaradt magyar hadi zászlók is. Nagy részükön a birodalom és a dinasztia címerei láthatók. A gyűjteményben szereplő XIX. századi zászlók zöme a következő háromfajta zászló közé sorolható: a) császári-királyi (k.k.), 1889-től császári és királyi (k. u. k.) magyar ezredek, illetve — 1867-től — közös ezredek zászlói; b) az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai zászlói; c) az 1867-es kiegyezés után felállított magyar királyi honvédség zászlói. Az 1867-es kiegyezés lehetővé tette Magyarország állami létének helyreállítását, de az ún. közös ügyekké nyilvánított külügy, hadügy és a költségek fedezésére szolgáló pénzügy irányítását a bécsi kormány kezében hagyta, ezáltal a nemzeti függetlenséget erősen korlátozta. E korlátozott jellegét tükrözi az 1868. évi 41. törvénycikk is, mely a honvédséget a „fegyveres erőnek kiegészítő része"-ként említi a ,,belrend és biztosság" fenntartásában. Az idézett törvénycikk a honvédség vezényleti nyelvére és zászlójára vonatkozóan úgy rendelkezett, hogy ,,A honvédség vezénynyelve a magyar, zászlóin őfelsége nevének jelvénye mellett, az ország színeit és a magyar állam címerét viseli". E törvénycikk alapján felállításra kerülő 82 honvédzászlóalj részére szükséges