Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
RÁKÓCZY ROZÁLIA: A polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság katonai lapjai
lett előzniök. A gyors munka eredményes lett; a Nép Katonája február 7-én került utcára, a Vörös Katonát pedig január 29-én már árusították. 37 A két lap közötti ellentétet tükrözi, hogy az egy héttel később megjelent Nép Katonája nem üdvözölte laptársát, a Vörös Katonát. A Vörös Katona a „Katonatanácsok kormánybizottságának — helyesebben: a Katonatanács kormánybiztosának, doktor Pogány úrnak — újszülöttje, a rendőrileg el nem kobzott és ki nem rabolt Nép Katonája című kis sajtótermék" első számáról annak megjelenése után két nappal már írt, és cáfolta annak a német hadsereget dicsőítő cikkét. 38 A Vörös Katona első számának címoldalán a pártpolitikának megfelelő, az osztály hadsereg felállításának szükségességét fejtegető cikket találunk, Trockij: Milyen legyen a proletárhadsereg? című írásának fordítását. 39 A cikk eredetijét valószínűleg a Moszkvából hazatért csoport hozta magával. A fordítás meglehetősen hevenyészve készült, és a már ismertetett nyomdatechnikai fogyatékosságok következtében egy-két értelemzavaró szókihagyás van a cikkben. Akik akkor olvasták, azoknak — eltekintve néhány hosszúra sikerült körmondattól — mégis megmondta a lényeget, amit hallani, olvasni akartak. „Ez a hadsereg lehetetlen, hogy ne legyen osztályhadsereg... csak egy lehetőség van: a szovjet-hadsereget osztályalapokon felépíteni... ennek a hadseregnek nem lehet más, csak osztályjellege." A második oldalon szerkesztőségi cikket találunk, Kié legyen a fegyver ? címmel. Stílusa után ítélve az akkor már hazatért Szamuely Tibor írása, a február 6-i Vörös Újságban megjelent Proletárok, fegyverkezzetek! című, szintén Szamuely tollából származó írás témakörével rokon. Ugyanezen oldal második hasábján l-es kommunista aláírással, „Uj hadsereg, régi rendszer" címmel megjelent cikket ma talán egy rovatcímmel látnánk el: Olvasóink írják. Ennek ellenére erős okunk van feltételezni, hogy a cikk nem az l-es honvédek laktanyájából érkezett — nem is tudhattak a készülő lapról —, hanem Nánássy György írta, aki több agitációs beszédet tartott az l-es laktanyában, s ismerhette az ott uralkodó állapotokat. „A kaszárnya nem változott — írja. Szenny és piszok az egész kaszárnya, de nem lehet kitakarítani, mert maga az épület ment tönkre. A tiszt urak telesírják az országot, hogy a fegyelmezetlen katona nem takarít, de persze arról nem beszélnek, hogy úgy tönkre van menve minden épület, hogy hiába is takarítanának... Az élelmezés lehetetlenül rossz, nem embernek való, szinte moslékszerű az étel ebbe a demokratikus hadseregbe... 40 A fegyelem miatt sírnak a népkormány tájékán, de elfelejtik, hogy a fegyelem lehetetlen ott, ahol zsoldos hadsereget csinálnak a demokratikus hadsereg37 Nép Katonája. Kiadja a Katonatanácsok Kormánybiztossága. Szerkesztőség: I. ker. Úri u., Kiadóhivatal: Conti u. 21., Világosság nyomda. Az első szám cikkei: „Az a híres régi fegyelem" — „A Katonatanács esküdtszókének ítéletei" — Pogány József: „Szocialista hadsereg" — „Drága királyunk" (előzetes bejelentés a következő számtól induló, a királyi család bűneiről szóló sorozatról) — „Új német hadsereg" — és vegyes, apró cikkek. A lapból állítólag két szám jelent meg, én csak az első számot találtam meg az OSZK-ban, két példányban. A szerkesztőként jelzett Pogány József visszaemlékezéseiben nem írt sem a lapról, sem azzal kapcsolatos tevékenységéről. Pl Arch Pogány József visszaemlékezései. Az újság valószínű a Népszavának kiutalt papírból kapott. 38 Pogányék álma. VK 1919. 2. sz. Utalás a VU 1918. 6. számában megjelent írásra: „A proletariátust akarjuk felfegyverezni, a proletár osztályt, de eszünkbe se jut hadsereget szervezni vagy követelni egy párt számára." 39 Az újságban: Trocki Leó. 40 „ebbe a demokratikus hadseregbe" — sic!
