Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

RÁKÓCZY ROZÁLIA: A polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság katonai lapjai

A magyar sajtó a korlátozásokat, a nyílt és burkolt cenzúrát teljesen önhatalmúlag 1918. október 25-én szüntette meg, amikor előzetes bemutatás nélkül szedették ki a Nemzeti Tanács proklamációját. A teljes sajtószabadságot a polgári demokratikus forradalom 1918. évi II. Néptörvénye hozta meg.

4 Az ország gazdasági helyzete azonban nem tette lehetővé ennek érvényesülését: kevés volt a rotációs papír. így született meg az első megszorító intézkedés 1918. november 22-én, amely szerint a lapkiadást nem korlátozza semmi, de lapjához papírt csak az a kiadó kap, akinek a lapengedély már 1918. március l-jén birtokában volt.

5 A polgári demokratikus forradalom kommunista katonai lapjának, a Vörös Katonának, természetesen ilyen lap- és papírengedély nem volt birtokában. De az 1918-as év végén és részben még 1919 elején is éltek azok a katonai lapok, amelyeket a századforduló táján, illetve az első világháború kezdetén alapítottak. Ezek a lapok tulajdonképpen állami dotációt élvező magánvállalkozások voltak. A szubvenciót — általában évi 2000 koronát — a miniszterelnökség fizette, s ezt az összeget a szerkesztő-tulajdonosok még a polgári demokratikus forradalom idején is kapták.

6 Teljességre való törekvés nélkül mutatjuk be azokat a lapokat, amelyek 1918ban szűntek meg, illetve újonnan indultak. 1919 januárjától jelent meg az Aviatika, a Magyar Pilóták Szövetségének hivatalos lapja, melyet a Sajtódirektórium 1919. április 6-i határozatával megszüntetett. A határozat végrehajtásával Szamuely Tibort bízta meg, Szamuely azonban meglátta a légierőben azt, hogy a bevetéseken túlmenően hogyan lehet a propaganda szolgálatába állítani az aviatikusokat, a harci pilótákat. S így nem is hajtották végre az Aviatikával kapcsolatos megszüntető határozatot, sőt, a lap új erőre kapott. A lapot a magyar aviatikában úttörő Prodám Guidó rokona, Prodám György szerkesztette. Utolsó, 11. száma 1919. július 25-én jelent meg.

7 A Bajtárs, a katonatisztek társadalmi és kritikai képeslapja volt, kiadótulajdonosa és szerkesztője Kopácsy József nyugállományú százados. Mint a lap alcíme is mutatja, vegyes tartalmú társasági lap volt. 1917 novemberében indult, havonta jelent meg. Másodlagos források szerint 1919 novemberében még élt. A Tanácsköztársaság alatti példányait nem sikerült felkutatni. Feltételezhetjük, hogy a tanácsköztársasági sajtópolitikával merőben ellentétes szellemű lap a rövid úton megszüntetettek közé tartozott.

8 Hasonlóképpen A Bajtárs cím alatt jelent meg, és ugyancsak 1917-től a Hadirokkantak Országos Szövetségének hivatalos lapja, de Sgardelli Cézár szerkesztésében. 1919-től a kiadó neve Hadirokkantak, Hadisérültek, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Szövetségévé változott, ettől kezdve alcímében is ez az elnevezés szerepelt. A lap hetenként jelent meg, napi- és fronthírek mellett főként a hadirokkantak munkába állításának, jövedelemszerzésének lehetőségeivel, ezen belül 4 Magyar törvénytár 1918. évi tc. Függelék. 5 5543/1918 ME rendelet. Budapesti Közlöny 1918. 268. sz. 6 OLME 1207—III. 1919. 7 Párttörténeti Intézet Archívuma, a Sajtódirektórium jegyzőkönyvei, 601 fond 3/2. A továbbiakban — Pl Ar3h., illetve Pl Arch. Sajtódirektórium jkv.-ei. 8 A magyar katonai hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. II. Rákóczi Ferenctől napjainkig (1705—1941). összeáll. Lukács József, Bp. (1942), 45. o. A továbbiakban — Lukács