Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
A koronaőrség atillái A Magyar Királyi Koronaőrség katonai testület volt, a testület öltözetére vonatkozó utasítások a korszakban megjelentetett Öltözködési szabályzatokban, valamint a honvédség hivatalos közlönyében, a Rendeleti Közlönyben jelentek meg. Tárgyalt korszakunkban első ízben az 1872-ben, majd az 1876-os átfogó jellegű Öltözeti és felszerelési szabályzatban jelenik meg az öltözet egészének, közte az atillának a leírása. Lényegében változatlan szövegezésben találjuk meg az 1892-es kiadásban is. Az 1909-es koronaőr-öltözeti reformot a Rendeleti Közlönyből ismerjük. Ezt az 1909-es ruházatot 1930-ban megerősítik. 81 Az 1876-ban rendszeresített öltözettípusokban két, egymástól lényegesen különböző atillát írtak elő, a díszatillát és szolgálati atillát. A díszatilla színe buzérvörös, szabászatilag azonos a kor általánosan használt honvédségi atilláéval. A hát- és a karzsinórzat vitézkötéses, a zsinór színe fehér, anyaga ispahan. Az ujjak bélése fehér, egyéb részeiken buzérvörös. Különleges formájú a mell, gombolási célokra is alkalmas díszítése. Az öt pár fényezett, fehér színű fém mellcsat domború felületű, a külső oldalon öt darab 5 mm hosszú levélcsipkében végződik. A csat hossza 7,5 cm, szélessége 5 cm. Az atilla tiszti változata annyiban tér el a legénységitől, hogy a mellcsatok ezüstözöttek, és a zsinórzat anyaga is ezüst. A szolgálati atilla színe sötétzöld, anyaga félfinom posztó. A zsinórszín meggyvörös, a mellzsinórzat hármaskarikás, a hát-és karzsinórzat vitézkötéses. Az atilla, gombolására ezüstszínű körtegomb szolgál, felületén bronz magyar koronával. A koronaőrség tiszti szolgálati atillája megegyezik a legénységi változattal, gombja azonban ezüstözött, rajta a korona arany, a zsinórzat pedig ezüst. Mind a legénységi, mind a tiszti atilla bélése a derék alatt zöld szövet. Az 1909-ben történt változásokkal egyidejűleg megszüntetik a piros atilla használatát. Az új díszatilla színe zöld, s különlegességét leginkább a két könyékigérő pótujj hangsúlyozza. Ez a pótujj külső oldalon vállig hasított. Az atillát szegélyzsinórként 5 mm széles, négyélű ezüstzsinór keretezi. A mell-, a hát-, a karzsinórzat, illetve a pótujj hasítékának, valamint az aljrész oldalhasítékainak zárására szolgáló gombolok lapos paszományból vannak. A paszomány színe ezüst. (Az egyes díszítéseket 1. a zsinórzatoknál.) Az atilla gombjai ún. buzogánygombok, skofiumfonadékból. A bélés derék fölött világos kékesszürke, a derék alatt és a galléron pipacs vörös. A galléron egymással párhuzamosan, a felső szegélyzsinórtól 5 mm-re, majd egymástól 8 mm-re két 14 mm széles paszomány fut körben. A díszatilla tiszti változata azonos volt a legénységi változattal, s csak annyiban tért el tőle, hogy a gallér körül, a mellpaszományok között, az aljrész zsinórszegélyzete, valamint az ujjak rangjelző paszományai és a hasítékgombolók mentén ezüstsujtásból díszítés volt. A szolgálati atillákat illetően az 1909-es szabályozás mindössze a gombokról intézkedik. Az atilla új gombjai csavart gombok, színük ezüst, a gomb első része közepén a legénységnél bronz, a tiszteknél arany magyar korona van felerősítve. Egyéb jellemzőit tekintve azonos az 1876 M. atillával. 81 Szabályzat, 1876. 241—242. o. (legénységi), 247. o. (tiszti) atillákra. A változásról: Rend. Közi. 1909. 7. sz. 2054/eln.—1909. sz. körrendelet. A két világháború közötti megerősítésről: Honv. Közi., 1930. 21. sz. 1776/eln. 14—1930. sz. körrendelet.
