Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

KÖRÖMl JOACHIM: Miről vallanak a tábori levelezőlapok?

Ez a frontbarátkozás egyelőre nem volt mindennapos, csak az ünnepre korlátozódott. Ugyanebben az időpontban, ha nem is ennyire határozott formában, az olasz harctéren is megjelent a barátkozási hajlam: ,,Minden harmadik nap beobachtungsstandon

16 vagyok, de kevés megfigyelni való akad. Csak farkasszemet nézünk az olaszokkal binoklival. —• Ez pedig nem nagyon mulattató. Máskülönben az ember úgy sétálhat az ellenség szeme láttára, akár a Váci utcában. Itt se nagyobb a veszély egyelőre..."

17 (Albert János egyéves önkéntes, 1916. IV. 19.) A következő nagyobb méretű frontbarátkozási „ciklus" 1917. márciustól — orosz kezdeményezésre — indult, s főleg a februári forradalom hatására terjedt el. Ezt példázzák a kiragadott részletek: ,,S az újságok, ha kurtán is, jó híreket hoznak a hajósüllyesztésekről, meg a düledező cári birodalomról. Alulról, felülről forrong a világ — öröm olvasni a hírt." (Vágó János hdgy. az olasz harctérről, 1917. III. 19.) Az orosz fronton végbemenő katonabarátkozások híre eljut az olasz harctérre is. Ott nem követik ezt a példát, viszont 1917 végén majdnem minden olasz fronton harcoló érdeklődik az esetleges orosz különbéke felől. Ezzel egy időben értesítést kapunk a caporettói áttörésről is. A diákok mindkét fronton reménykedve várják a békét: „Itt különösebb újság nincs. Lázas érdeklődéssel várjuk a békét." (Vajda Lajos hadgy. 1917. XII. 12-én az orosz frontról.) „Egyébként hamar haza fogunk kerülni; tíz nap múlva itt lesz a béke, már vagy mindenkivel, vagy legalábbis az orosszal." (Zelenka Pál hdgv. 1917 decemberében az orosz frontról.) „Kíváncsi vagyok hány nap alatt születik meg a béke?" (Morvay Szilárd hdgy. 1918. I. 15-én az olasz harctérről.) Az 1917 közepétől érkezett levelekben a háborúból való szabadulás vágya egyre erőteljesebb lett. Többen érdeklődtek a magyar belpolitikai változásokról, azoktól is a béke mihamarabbi eljövetelét várták. A továbbtanulásukban a háború által akadályozott — gimnáziumot végzett — katonák számára egyre elviselhetetlenebbé vált a harctér szellemileg sivár világa: „Már nagyon vágyom úgy haza, mint komoly tanulmányok után, hiszen ebbe a szellemi tétlenségbe bele butul az ember." (Sicher József zls. 1918. IV. 25. az olasz frontról.) „Bizony sokszor már-már végleg elkeseredem — mikor is lesz belőlem orvos...? Sehol nem kapok erre a nagy kérdésre választ, így nem csoda ha az ember lassan-lassan megunja minden bajnak okozóját: a háborút. (Sicher József zls. 1918. VIII. 19. az olasz frontról.) 16 Megfigyelőállás. 17 Ugyanez a jelenség lejátszódott az olasz front más szakaszán is, amelyre Morvay Szilárd az egykori tüzér hadnagy is visszaemlékezik.