Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

KÖRÖMl JOACHIM: Miről vallanak a tábori levelezőlapok?

Isten nevét annyiszor nem hallottam emlegetni, mint akkor!" (Szentesy Sándor hdp. 1915. IX. 20.) ; „Az aknát a jó tornász sem tudja elkerülni, ezt a végzetre kell bízni." (Bábel Andor hdp. 1917. IV. 24.) A béke kérdése már 1915—-1916-ban felvetődik számos levélben, noha inkább csak humoros formában, mivel közeli eljövetelének realitását nem látják. A békevágy megnyilatkozása mind az orosz, mind az olasz fronton jelentkezett: „...én már kibékültem a muszkával és még sem eresztenek haza, nem bosszantó ez? Bizonyára azt gondolják, egy jó hadvezérnek csak kell lenni a hadseregben." (Váczi Gyula e. é. ö. tiz. 1915. XII. 24.) „...különben különösebb bajom nincs, csak szeretnék a háborúval különbékét kötni..." (Makoldy Viktor őrm. 1916. X. 23.); „A hetedik számú olasz erőlködés megint dugába dőlt, s most már apróbb ügyeket nem számítva általános nyugalom honol az őszi tájakon. Nem mentünk messze a múltkor sem, most meg számba sem vehető a változás. Ilyen tempó mellett 2916 szeptemberében is valamelyik isonzói csatát vívjuk." (Vágó János hdgy. 1916. IX. 24.) A vizsgált levélcsoportban az 1916-os orosz hadifogságba került három diák leveleiből tükröződik először határozott béke vágy. Kovács Károly hadifogoly, az orosz cenzúra megtévesztésére „Herr Ekéb"-ről érdeklődött igazgatójánál. Reischl Vilmos kelet-szibériai hadifogságból elküldött 180 levele közül csak 18 érkezett meg Budapestre, de azok mindegyikében a „szabadonbocsátó béke" felől érdeklődött. 1916—1917-től tartózkodott a legtöbb tanítvány egy időben a harctereken. Ebben az időszakban az általuk küldött levelek tartalmának döntő hányadát az egymás utáni érdeklődés teszi ki, továbbá beszámoló arról, hogy ki kivel van egy alakulatnál. Az igaz baráti összetartás mintapéldái, amikor a már magasabb rangban lévő diákok igyekeztek a közelben lévő volt iskolatársat maguk mellé venni, könnyíteni helyzetén. Erről tanúskodik Thaller György hadnagy 1916. november 12-én kelt lapja: „...Jól érezzük magunkat, s örülünk, hogy kik az iskolában együtt voltunk, itt a harcmezőn is együtt lehetünk. Együtt érzünk s vigyázunk egymásra, hogy semmi bajunk ne történjen, s majdan ismét haza kerülhessünk. De mindezekhez a Jó Isten segítségére van szükségünk, hogy katonásan megálljuk a helyünket e komoly időkben." A levelek állandó témája az időjárás és az élelmezés. Nem csoda, hiszen ezek a tényezők befolyásolták elsődlegesen a katonák pillanatnyi hangulatát. Galíciában a hideg és a sár, az olasz harctéren a nagy nyári hőség és a szeszélyes hegyi éghajlat kínozta a katonákat. Az élelmezéssel kapcsolatban általános volt a vélemény, hogy az olasz front ellátottsága jobb volt. Ez azzal magyarázható, hogy a délnyugati arcvonal szinte alig változott, s ezért a hátországból érkező szállítmány könnyebben eljutott a csapatokhoz, az északkeleti frontvonalon viszont