Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
MAKAI ÁGNES: A Katonai Mária Terézia Rend emlékei múzeumunkban
nyilatkoztatás" hangzott el — a magyar minisztertanács álláspontját elfogadó Horthy kormányzó tette —, amely szerint a Katonai Mária Terézia Rend magyar rendként és alapítványként való további fenntartása Magyarországon biztosítva van, s itt teljes támogatást élvez. A magyar lépés az egyik lovag, Petrichevich György ny. ezredes kutatási eredményeinek elfogadásán alapult. A Horthy tudtával végzett kutatás azt kívánta bebizonyítani, hogy a rend alapításakor a királynő legmagasabb rangja a magyar királyi rang volt, tehát a Mária Terézia Rend voltaképp magyar királyi alapítás, s mivel a Magyar Királyság fennáll, a jogfolytonosság alapján egyedül nálunk működhet az Osztrák Köztársaság által amúgy is megszüntetett rend. 9 A kormányzói kinyilatkoztatás nyomán felemás helyzet alakult ki. Ausztriában a megszüntetett, tehát jogilag nem létező Mária Terézia Rend szervezete, amelynek tisztségviselői a meghalt uralkodó, de talán egyre inkább egyenesen Mária Terézia szelleme és akarata letéteményeseinek érezték magukat, régi dicsőségének halvány visszfényeként vegetált. A magyar ajánlat elfogadása egy csapásra kiemelte volna a rendet kilátástalan helyzetéből, s teljes mértékben visszahelyezte volna jogaiba, csupán lovagjainak a rendről alkotott hitüket kellett volna megváltoztatniuk, s beleegyezni abba, hogy e hitük szerint ősi osztrák rend hazát cseréljen, s a magyarok, sőt valószínűleg a magyarországi Habsburgok, Frigyes vagy József főherceg vezérlete alá kerüljön. Mint várható volt, az osztrák vezetőség nem lelkesedett az ötletért. Folytak ugyan érdekegyeztető tárgyalások Horthy és Viktor Dankl vezérezredes, osztrák rendkancellár között, 10 de nem vezettek eredményre. 1938. november 4-én, egy nappal korábban, hogy az ellenforradalmi rendszer revíziós politikájának diadalaként ünnepelt első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt Felvidék megszállását a magyar csapatok megkezdték, napvilágot látott egy legfelsőbb kézirat. Horthy ebben az 1920. évi I. számú, a kormányzói jogkört szabályozó törvénycikkre hivatkozva elrendelte, hogy 9 Petrichevich Györgynek e tárgyról több önálló publikációja és sok újságcikke jelent meg. A kérdés szakszerű értékelése és cáfolata külön jogi tanulmányt igényelne. Az elmélet jogosan kemény bírálatát azonban már a kortársak megkezdték. Polner Ödön akadémiai rendes tag a Tudományos Akadémián 1933 decemberében tartott előadásában (megjelent: Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. A Magyar Tudományos Akadémia II. o. rendeletéből szerkeszti dr. Fináczy Ernő. IV. köt. 7. sz. Bp., 1934.) tételesen cáfolta Petrichevich érveit, s arra a következtetésre jutott, hogy érvelése közjogi tévedésen alapul, s ezért a Mária Terézia Rend magyar rendként való fenntartása közjogilag lehetetlen. Iteiner János „A Katonai Mária Terézia-Rend" (Stephaneum ny. Bp., 1933.) c. munkájában többek között kiemelte, hogy maga a rend alapszabálya — a rend jelvénye az osztrák főhercegi címert tünteti föl, a szalag is az osztrák főhercegi ház színei szerint készült, a rendlovagoknak a kitüntetést a haza védelmére és a fenséges főhercegi ház szolgálatára kell viselniük — a rend magyar volta ellen szól. Az ellenvélemények hivatalos helyen nem találtak meghallgatásra. Pedig lett volna ésszerűbb megoldás is, az arany középút, ha a magyar vezetés különböző politikai ós tekintélyi okokból mindenképpen ragaszkodott a rend megtartásához. Petrichevich igen támadható és elfogult elmélete helyett célravezetőbb lett volna a rend „közös" voltát hangsúlyozni, amely az alapító — több ország közös uralkodója — személye folytán egyidejűleg volt az osztrákoké, magyaroké, cseheké stb. s amelyre így, „juss" szerint a magyar fél is teljesen jogosan tarthatott igényt. A rendjeltörténetben találhatók hasonló megoldások. 10 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL.), K.589. Államfői Hivatalok Levéltára, 1920—1948. A Kormányzó Kabinetirodája II. A Kormányzó iratai, 2. Kitüntetési ügyek: „Szigorúan bizalmas" német nyelvű fogalmazvány Dankl vezérezredes számára a rend helyzetéről, 1928 december.
