Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig
47. Magyar királyi darabonttestőr-kard és kengyelekkel. A markolatlapok szarvasagancsból készültek: elöl felfelé hátul lefelé hajló, makkvégződésű hárítóvassal. A hüvelyt fekete bőrrel vonták be. Élei nikkelezettek, fémveretűek. A szájrész 90 mm-es nikkelezett, fémkeretes nyúlványának két élére azonos magasságban, két hordkarikát erősítettek. A hüvely középrészét 24 mm, alsó részét 100 mm hosszúságban nikkelezett fémveret borítja. A véreteket tölgyfalevél és makkdíszítéssel látták el. 134 Az 1920 utáni tisztviselői szablya 135 alakjában és méreteiben is azonos volt az 1861 M. gyalogostiszti szablyával. Különbség mindössze annyi, hogy markolatának összes fémrészei (kosár, markolat kupak, markolatkarika) sárgarézzel vannak befuttatva. Az 1935 M. lovassági kard (szablya) 136 — kisebb eltérésektől eltekintve — ugyanolyan kivitelű és Összeállítású, mint az 1904 M. lovassági szablya. Különbséget főleg méreteiben és tömegében találunk. A penge hossza — a pengenyak nélkül — 775 mm, szélessége a markolatnál 31,5 mm, az él kezdeténél 24 mm. A penge fokának vastagsága a markolatnál 8,5 mm. A szablya teljes mérete 933 mm. A kard közepes tömege 770 gr. Az 1940 M. lovastiszti kard (szablya) 131 alakra hasonlít az 1904 M. lovastiszti szablyához. A kissé hajlott penge nemesített acélból készült, s a csúcsa közelében kétélű. A penge keményre edzett. A kosár mérsékelten ívelt hárítólapja alul a pengenyak számára vájolt. A lefelé hajlított hárítólapon hátul a kardbojt felerősítésére két egymással párhuzamos kivágás van. Mellső része egyenletesen keskenyedve a kosár kengyelét képezi. Mind a hárítólap, mind a kengyel dúsan díszített. A markolatot a markolatgerinc mindkét oldalából előrenyúló és a fogantyúra simuló toldattal biztosítják. A gőzölt bükkfa feketére festett halbőrrel van bevonva és ónozott vashuzallal körültekerve. 134 HM. KGY. Ltsz. 4910/Fe. 135 A m. kir. honvédség szálfegyvereinek leírása... 37. o. 136 Uo.: 21. o. 137 Uo.: 11—13. o.
