Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

levéltári és mi múzeumi anyagot. Az egyesítés megtárgyalására értekezlet ószszehívását javasolja, ahová minden érintett szervet meghívnának. Mind a levéltár, mind a múzeum ellenzi ugyan az egyesítést, de az értekezlet összehívását mindkettő támogatja, abból a meggondolásból, hogy azon — illetékes felettes szerveik előtt — alkalmuk nyílnék a több mint két évtizedes fennállásuk alatt szerzett tapasztalataik és helyzetük megismertetésére, amire — a tényekből ítélve — ez ideig nem volt lehetőségük. Az értekezletre — tudomásunk szerint — nem került sor. Az ,,Irányelvek"-kel egyidejűleg felterjesztették az 1931-ben szerkesztett és 1938-ban átdolgozott „Szervi határozványok" tervezetét is. Az új tervezettel kapcsolatban felmerült a felettes szervek részéről egy újabb szerv létrehozása, „A M. Kir. Hadimúzeum és a honvédségi gyűjtemények felügyelő bizottsága" névvel. Rendeltetését a tervezet így határozza meg: „A Hadimúzeum működésének a magasabb államérdek szenqwntjából való felügyelete". Az új csúcsszerv megalakulásáról, vagy működéséről nincs tudomásunk. Létrehívásának terve — véleményünk szerint — a háborús szervezési láz egyik terméke, s az élet minden területére kiterjesztett szigorú centralizálással hozható Összefüggésbe. A „Szervi határozványok" 1941-ben, „A—90" jelzettel, végleges érvényű katonai szabályzat formájában jelent meg. A „Határozványok" 9 paragrafusra tagozódik, s két mellékletet tartalmaz. A paragrafusok a következők: „1. §. Elnevezés, állomáshely és pecsét. 2. §. Személyi szabályok... 6.§. Gazdászatközigazgatási és jogi határozványok... 7. §. Szolgálati utasítás. 8. §. A Hadimúzeum közreműködése a honvédség hagyományápolási szolgálatában... 9. §. A m. kir. Hadimúzeum támogató szervei..." A mellékletek közül az egyik a múzeum háborús működésére vonatkozó irányelveket, a másik (az 1. sz. melléklet) a múzeum tagozódását tartalmazza. Utaltunk rá, hogy a múzeum háborús utasítása előírta hadikiállítások rendezését. A múzeum — az igazgató szavaival élve — „benne él a katonai és történelmi napi eseményekben", s így került sor 1942 elején az 1938-as évvel kezdődő katonai megszállási akciók, majd 1943-ban a Szovjetunió elleni háború kezdeti időszakának kiállításon való bemutatására, Minthogy mind a 36 kiállító termet felhasználták az állandó kiállításhoz, mindkét kiállítás felállításakor (l-l terem) szinte az egész kiállítást meg kellett mozgatni. Különlegessége az említett két kiállításnak, hogy egyrészt a folyó eseményeket mutatta be, ami az általános múzeumi gyakorlatban nem volt szokásos, másrészt a kiállítások anyagának legnagyobb részét nem a múzeum, hanem egyéb szervek — a honvédség alakulatai, más múzeumok, városok, testületek, magánosok — bocsátották rendelkezésre, ami ezáltal — társadalmilag és területileg egyaránt széles rétegeket kapcsolt be a kiállításba. Ezek a körülmények kedvezően hatottak mind a látogatottságra, mind az anyaggyarapításra; a múzeum vezetőül