Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

múzeum részére az Üllői úti Mária Terézia-laktanya egy részét, ahová az átköltözés 1921 júniusában meg is történt. Ezzel legalább a levéltár elhelyezésének kérdése rendeződött — átvehette a múzeum helyiségeit is —, de a múzeumé továbbra is megoldatlan maradt: az új elhelyezés sem terjedelménél fogva, sem építészetileg nem felelt meg a múzeumi céloknak. A súlyos gazdasági viszonyok között a múzeumi munka jóformán az anyag konzerválására és restaurálására szorítkozott, a szerzeményezés lehetőségei a minimumra csökkentek. A békeszerződés végrehajtása során — 1922. április 29-én — az intézmény kivált a honvédség kötelékéből s átmenetileg a belügyminiszter alárendeltségébe került.

23 A kettős intézmény elhelyezésileg való kettéválasztása, valamint az 1921-ben kiadott szervi határozványok módosítása kapcsán, 1922 májusában felmerült a valójában is eltérő rendeltetésű és feladatkörű intézmény valóságos szétválasztásának kérdése. A levéltár és múzeum addigi közössége a megalakulás körülményeivel függött össze, a létrehozás kimondásának idején ugyanis a múzeum gyűjteménye nem ütötte meg az önállósághoz szükséges mértéket. A múzeumok általában meglevő gyűjteményre alapozva létesülnek, a hadimúzeum esetében viszont a megalakulás elvben való kimondása után, szinte darabonként kellett összegyűjteni az anyagot. Minthogy ekkorra a gyűjtemény mind mennyiségi, mind alkalmassági szempontból elérte a megfelelő színvonalat, a két különböző rendeltetésű intézetet 1922. november 15-ével kettéválasztották. Ezzel egyidejűleg mindkettőt kivonták a belügyminiszter hatásköréből s a vallás- és közoktatásügyi miniszter fennhatósága alá utalták. A kettős intézmény szervezetében a múzeum a VI. csoportot alkotta, s az önállósulással ez a csoport alakult át önálló intézetté. Létszáma 18 fő volt, s első igazgatója, az intézmény addigi főigazgató-helyettese, Lucich Károly vezérfőtanácsnok lett.

24 A létszámszaporítás elkerülése végett úgy rendelkeztek, hogy a gazdasági hivatal a levéltárnál marad és végzi továbbra is a múzeumnak, mint önálló számadótestnek a gazdászat-közigazgatási teendőit is. A többszöri gazdacsere érthetően károsan hatott mind a levéltár, mind a múzeum működésére. A befogadó minisztériumok nem érezték édesgyermeküknek, de mostohaként kezelte őket a Honvédelmi Minisztérium is. Az önálló intézménnyé alakult múzeum az önállóságtól fejlődésének egészségesebb feltételeit, helyzetének lényeges javulását várta. Reményei azonban még évekig nem váltak valóra. Az első világháborút követő gazdasági összeomlás, majd a szanálás alatt még az alapvető problémák megoldására sem került sor. Azok a problémák, amelyekkel a múzeum lényegében a 20-as évek 23. HL. Hadilevéltár iratai. 1022. 54/TL. 24. HL. Hadilevéltár iratai. 1922. 21. sz. Biz. Főig. Parancs.