Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész
alább Kettő-kettő példányt most azonnal, — a jövőben pedig kiadásuk, illetve megszerzésük után esetenként azonnal küldjenek be a Hadtörténelmi Levéltárba és Múzeumba (Budapest, I. Bécsi kapu tér 4. sz. III. emelet, Telefon 106 — 76) ahonnan az említett nyomtatványok stb. egy-egy példánya a kormányzótanács által létesített Kommunista Proletár Múzeum számára fog^ átengedtetni. Kiadatik azonnal intézkedés és az alárendelt parancsnokságok stb. sürgős utasítása végett valamennyi katonai kerületi parancsnokságnak. Szántó hadügyi népbiztos." 22 Jóllehet a rendelet a létesítendő Proletár Múzeum támogatása céljából szüle tett — amelyhez hasonló intézkedést minden népbiztosság megtett a maga hatáskörében —, végeredményben a hadimúzeum ügyét is hathatósan szolgálta. Egy-egy példányt kimondottan a hadimúzeumnak szánt, s mivel a Proletár Múzeum felállítására nem került sor, az így begyűlt anyag a múzeum birtokában maradt. Ezzel magyarázható, hogy a múzeum az 1918/19-es forradalmak időszakából viszonylag gazdag gyűjteménnyel rendelkezik. A proletárdiktatúra leverése után a kettős intézmény - - a Honvédelmi Minisztérium átszervezése folytán — ismét a 10. osztály alárendeltségébe került. Az alárendeltség azonban lényegében formai. Az intézmény megalakulásától fogva eléggé önálló életet élt, amit elősegített kikülönített elhelyezése és ügykörének sajátossága. Viszonylagos önállósága mellett tanúskodik az is, hogy gazdászat-közigazgatási szempontból megalakulásától kezdve önálló számadótestet alkot. 1919 végén megszűnik a formális függés is, az intézet nevéből elmarad a felettes osztály megjelölése. 1920 elejétől már a teljes önállóságra utaló körbélyegzővel rendelkezik, amelynek felirata: Magyar Hadi Levéltár és Múzeum (körirat), Budapest (középen vízszintesen). 1919 végén különösen aktív anyaggyűjtő tevékenység kezdődik a háborút lezáró békeszerződésekkel kapcsolatban. A békeszerződés szabályozta a fenntartható hadsereg létszámát, szervezetét stb. Ennek következtében számos alakulat megszűnt, többet átszerveztek, s így jó néhány egység zászlója maradt gazdátlanul, amelyeknek, s egyéb tárgyaknak megszerzését a múzeum azonnal szorgalmazta. Az említett szűkös elhelyezés az állandóan növekvő levéltári és múzeumi anyag felgyülemlése következtében már az alapvető, anyaggyűjtő funkciót is bénította. Lehetetlenné vált az újonnan érkező anyag egyszerű elhelyezése is, nem beszélve a rendezési és karbantartási munkákról. Ennek az égető kérdésnek megoldására 1921 folyamán került sor. A honvédelmi miniszter kiutalta a 22. MAt. Mr.-1919.
