Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
KEREKES ZOLTÁN: Az Országos Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye
egyik oldalán a már ismertetett királyi címer látható, a másikon pedig három, kardot készítő fegyverkovács. A zászló jelmondata: „PRO DEEENSIONE". Ezt a zászlót a múzeum 1952-ben vásárolta meg Huszár Károlytól, akinek apja, Huszár Tibor második felesége, Luzsénszky Lívia révén jutott a zászlóhoz. Luzsénszky Lívia leszármazottja volt annak a báró Lusinsky Gábor altábornagynak, aki 1762 és 1773 között tulajdonosa volt az ezrednek. 28 A gyűjteményben még egy olyan lovassági zászló 29 van, amely az 1740-es évek elejéről származik. A kék selyem, fecskefark alakú zászló egyik oldalán szarvasra ugró párducot ábrázoló embléma látható „FUGIENS NON EFFUGIENT" felirattal. A másik oldalán pedig „MÁRIA THERES. R.H.B.A.A. PRINC. S TRANSIL" (kiegészítve: Maria Teresia Regina Hungáriáé Bohemiae Archiducissa Austriae Princeps Transilvaniae) feliratú mondatszalag alatt Erdély címere 30 látható, szívpajzsában a vörös-fehér-vörös ősi osztrák címerrel. Ez az erdélyi címer megközelítőleg azonos a Josef Wallisch által 1740-ben Gyulafehérváron Mária Terézia részére készített hódolati érmen szereplő címerrel. 31 A címer alapján feltételezhetjük, hogy a zászló az 1742-ben felállított „Erdélyi Huszárezred" (Siebenbürgischcs Husaren Regiment) vagy, ahogyan első parancsnoka után általában nevezték, a Kálnoky huszárezred (1798-től 2. huszárezred) egyik századzászlója volt. 32 A XVIII—XIX. századi magyar hadi zászlók rendkívül nagy változatossága azzal is összefügg, hogy az egyes uralkodóváltozások nyomán mindig újabb és újabb mintájú zászlókat vezettek be. Ez történt 1745-ben is, amikor Mária Terézia férjét, Lotharingiai Ferencet német-római császárrá választották. I. Ferenc trónra léptével a magyar gyalog- és huszárezredek ismét császári-királyi ezredek lettek, és zászlóikon újra viselték a kétfejű sast. 1745 után a gyalogsági századzászlók színe egységesen sárga lett. Megkezdték a zászlók számának csökkentését is. 1748-tól a gyalogezredek zászlóaljainál csak 2 zászló maradt meg. 1751-ben a huszárezredeknél is megszüntették a századzászlókat, azután csak minden eszkadronnak (2 századból állt) volt saját zászlója. Az Udvari Haditanács 1745 decemberében kiadott zászlórendelete alapján készült zászlókból is található egy a múzeum gyűjteményében ; az Eszterházy huszárezred fecskefark alakú, fehér törzszászlója. 33 A zászló egyik oldalára kétfejű sast hímeztek, amelynek mellén a lotharingiai címerből 34 és a toscanai 28. Huszár Károly közlése szerint a zászló huzamosabb ideig az osgyáni Luzsénszky-kastélyban volt. 29. Hadt. Múz. zászlógyűjt. 00Ó0/Z1. sz. 30. Erdély címere 1740 körül: a fejedelmi koronával díszített, hermelinbélésű királyi palástra helyezett és három részre osztott barokk címerpajzs jobb felső sarkában balra forduló fekete sas, a bal felső sarkában — kék alapon — arany nap és ezüst hold helyezkedik el, a címerpajzs alsó részét pedig 2 — 3 — 2 elrendezésben hét bástya foglalja el. 31. Lajos Huszár — Béla v. Procopius: Medaillen und Plakettenkunst in Ungarn, Budapest, 1932. 75. o. X. tábla, 229. ábra. 32. A Kálnoky huszárezred 2 másik zászlója a bécsi Heeresgeschichliches Museum tulajdonában van. (Friedrich Hausmann: I. m. 137. o.) 33. Hadt. Múz. zászlógyűjt. 00ti2/Zl. sz. 34. Lotharingia címere: arany mezőben jobbra ferdülő vörös pólya, három csonkított arany sassal.
