Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

végül is olyan helyzet alakult ki, hogy mindenki belátása szerint cselekedhetett. Végeredményben a somlóvári kastélyt mindenki elhagyta és a múzeum anyaga őrizetlenül maradt. Az együtt maradókat a felszabadító csapatok Huszász-pusztán érték el, ahol a múzeum parancsnoka és helyettese jelentkeztek a szovjet alegység parancsnokánál, aki jelentkezésükről igazolványt állított ki és visszaindította őket Somlóvár felé. A főváros felszabadításáért folytatott súlyos harcok története ismeretes, s részletesen felmérték a háborús károkat is. Itt csupán a múzeumot ért veszteségekre kívánunk rámutatni. Magát a felmérést is csak általánosságban tudjuk megtenni, mert a háború pusztításai a felmérés lehetőségeitől is megfosztották a múzeumot: részben vagy egészben elpusztultak ugyanis levéltárai, nyilvántartásai és irattárai is, amelyek a pontos felmérés alapjául szolgálhatnának. Ismételten és sajnálatos módon újra bebizonyosodott a Várnak hadtörténelmünkben betöltött centrális szerepe és helyzete; a várnegyed talán a legtöbb épületkárt szenvedett negyede volt a fővárosnak, s sorsában a múzeum is osztozott. Az épület déli szárnyának vége teljesen leomlott, külső falai több helyen földig omlottak, a gyengébb belső falakból pedig csak annyi maradt, hogy jóformán a rekonstruáláshoz szolgálhatott mutatóul. A legfájdalmasabb sebet természetesen a muzeális értékek — fegyver-, egyenruha-, zászló-, kitüntetés stb. gyűjtemény - - pusztulása jelentette. A kitelepített és magára hagyott anyag Somlóváron pusztult, veszett, az itthagyott, kiállított és raktározott anyagot a falak temették maguk alá, s itt kallódott a háborús idők zűrzavarában. A felszabadulás, mint ahogyan népünk egész történetében, új korszakot nyitott a hadimúzeum történetében is. Ennek az új, zökkenőktől ugyan nem mentes, de töretlen negyedszázados időszaknak a történetét egy következeifejezetben kívánjuk ismertetni.