Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

A Hadimúzeum a szakfelülvizsgálat után — figyelembe véve a bizottság javaslatait, s azzal összefüggésben a 7 terem átadására vonatkozó elvi egyezséget — átdolgozta az állandó kiállítás eredeti tervét, s 1932-ben felterjesztette a Honvédelmi Minisztériumnak jóváhagyás végett. A minisztérium „Szempontok a kiállítás tervezethez" címmel, írásban közölte észrevételeit. A múzeum ennek alapján kezdte meg a kiállítási munkákat, mindenekelőtt a terv átdolgozását. A felettes szerv — nem tudni mi okból - csak három év elteltével, 1935 májusában kért írásbeli jelentést

32 a „Szempontok" alapján végrehajtott módosításokról. A jelentés fennmaradt fogalmazványából következtetni tudunk a felettes szerv észrevételeire, tükrözik továbbá Gömbös honvédelmi miniszternek a helyszínen tett olyan megjegyzéseit is, mint pl. „a hadimúzeum propagandát csinál a vörösöknek", vagy „Habsburg levegőt áraszt a kiállítás". A múzeum a „Szempontok" alapján a kiállítási tervezeten a következő változtatásokat hajtotta végre: „a kiállítási termekből a vörös idők gyűjteménye, i\ hadifogoly emlékek, az egészségügyi gyűjteményből az orvosi vonatkozású tárgyak kivétettek és raktároztattak". Nem meglepő, hogy a „fajvédő", a totális fasizmus illusztris képviselője még a minden bizonnyal tendenciózus tálalásban sem bírta elviselni a „vörös idők" emlékeit. Kivették továbbá a hősi emlékművek makettjeit, eltávolították az élő személvek képeit és szobrait úgy, hogy csak a Mária Terézia Rend elhalt tagjaniak arcképei maradtak a kiállításon; a kevésbé értékes képeket és a témához szorosan nem tartozó tárgyakat szintén kiemelték. E változtatásokból is kitűnik, hogy a tervezők szelektálás nélkül, lehetőleg mindent ki akartak állítani, amit már az akkori muzeológiai, kiállítási elvek is elvetettek. Ugyancsak a „Szempontok" alapján a földszinti szárnyra tervezett honvédségi termek számát — az osztrák anyag rovására — kettőről négyre emelték. A felterjesztés még egy szempontból figyelemre méltó. Az 1932-es átdolgozás még számol a 7 terem átadásával, az 1935-ös viszont már a helyrajzi egyesítésre vonatkozó terv elejtésével készült, ami azt jelentette, hogy ez az országos múzeumügy szempontjából vitathatatlanul előnyösnek ígérkező gyűjteményegyesítés nem valósult meg. Még egy alkalommal találkozunk a problémával, mégpedig a következőkben ismertetett megállapodásban, s utána — bár mint le nem zárt ügy — végleg lekerül a napirendről. A felterjesztésből kitűnően az elhatározott tárcaközi tárgyalásra még 1935 nyaráig sem került sor, márpedig a szakvélemény alapján, valamint a további években a múzeumvezetők között létrejött — olykor írásban sem rögzített — megállapodások, a felettes hatóságok jóváhagyása nélkül, nem voltak hivatalos érvényűek. Minthogy a végleges rendezés több októl szükségessé és halaszthatatlanná vált, a két múzeum vezetője írásban rögzítette az addigi megállapodásokat azzal, hogy kölcsönösen felterjesztik felettes hatóságuknak jóváhagyás 32. MAt. Mt.-1935.