Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

saját kiváló hadtörténeti anyagát sem tudja a nemzet hadi múltjához méltó, s a katonai tudomány, a katonai és általános nevelés érdekében megfelelő hangsúlyhoz juttatni; végül, ha el is tekintenének a felsorolt akadályoktól, ott a harmadik: nincs hely egy esetleges egyesítéssel átveendő anyag befogadására, nemcsak kiállítási, hanem még raktározási szempontból sem. Ez az út tehát megfelelő épület, illetve helyiségek híján, s a Nemzeti Múzeum jellege és akkori szervezete mellett járhatatlan. Minthogy a Nemzeti Múzeum — szögezi le a bizottság — tradícióinak és tekintélyének sérelme nélkül nem mondhat le a hadtörténeti emlékek gyűjtéséről, a hadimúzeum kérdésének megoldásához kétféle megoldást javasol. Az egyik megoldás: a Nemzeti Múzeum Történeti Osztálya az addigi keretek közt, az addigi hallgatólagos munkamegosztás végleges rögzítésével, továbbra is letéteményese maradna a magyar hadtörténet 1848-ig terjedő időből származó emlékeinek, a „Hadimúzeum" pedig az 1848 —49-es szabadságharccal kezdődő időszak hadtörténeti emlékeit gyűjtene, beleértve a mindenkori jelenkorét is, s a jellegre utaló „Hadseregmúzeum" nevet venné fel, A már meglevő gyűjtemények így elhatárolt, korszakba nem tartozó darabjait kölcsönösen kicserélnék. Ez a megoldás egyetlen előnnyel járna, ti. nem érintené a meglevő szervezetet. A fennálló hátrányt viszont nem küszöbölné ki, hogy ti. a két részre tagolt gyűjtemény két helyre elosztva nem juthat olyan hangsúlyhoz, mint amilyen a magyar hadi múlt reális értékelése alapján közgyűjteményeink szervezetében és kiállításain megilletné. A „Hadseregmúzeum" nélkülözné a kiállítás tanulmányozásához, alaposabb megértéséhez szükséges, a fejlődést szemléltető történelmi anyagot, aminek teljes kiállítására a Nemzeti Múzeumnak nincs meg a lehetősége, ezenkívül nemzetközi viszonylatban ilyen formában nem fog komolyabb szerephez és tekintélyhez jutni egyik gyűjtemény sem. A másik megoldás lényege a két hadtörténeti gyűjtemény helyrajzi egyesítése a Hadtörténeti Múzeum épületében. Ennek megvalósítása esetén a „Hadimúzeum" és a Nemzeti Múzeum hadtörténeti gyűjteményéből, hozzászámítva a bécsi likvidációs tárgyalások eredményeként a Nemzeti Múzeum birtokába kerülő anyagot is, olyan kiállítást lehetne rendezni, mely tisztes helyet foglalna el az európai hadimúzeumok kiállításainak sorában. E második javaslat megvalósítására két módozatot javasolnak. Az első módozat lényege: a Hadtörténeti Múzeumot olvasszák be mindenestől — gyűjtemény, épület — a Nemzeti Múzeumba, illetőleg az Országos M'agyar Gyűjteményegyetem szervezetébe, a személyi és dologi költségvetés a honvédelmi tárcától a kultusz tárcához kerüljön, s az így egyesített hadtörténeti gyűjteményt a Nemzeti Múzeum egy osztályává — hadtörténeti osztály lyá — szervezzék át, keretében egy hadtörténelmi és egy hadseregmúzeumi alosztállyal. A Hadtörténeti Múzeum személyzetének egy részét vegye át a Nemzeti Múzeum, másik részét bocsássák a Honvédelmi Minisztérium rendel-