Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész
el az intézetnél. Nyilvánvalóan világos képet akart kapni a múzeumról általában : az épület alkalmasságáról, a gyűjtemény megfelelőségéről, a szükséges szakemberek biztosítottságáról, a múzeumnak a magyarországi múzeumok szervezetében elfoglalt helyéről stb. stb. A hivatalos okmányokból kitűnően valóban szakmai véleményezésről volt szó, de más források — maga az írásba foglalt szakvélemény, a sajtó, :!0 a kortársak közlései — egyébről is tudnak ; ezek szerint a múzeum létjogosultságának, „tudományos szempontból" való szükségességének, illetve ezek eldöntésének kérdése volt az elsőrendű ok, amit „financiális okokra" vezettek vissza. A Nándor-laktanya átalakítási költségei valóban tetemes összegeket emésztettek fel — 1930 januárjában már elérték az 1 300 000 pengőt, de a problémának ilyetén való felvetése, véleményünk szerint, már túlságosan elkésett. A véleményező bizottság egyébként a kérdésben megnyugtató módon foglalt állást. A honvédelmi miniszter a szakszerűség és az elfogulatlanság biztosítása végett a kultuszminiszter útján külső szaktekintélyeket kért fel a vizsgálat végrehajtására, névszerint dr. Hóman Bálint akkori helyettes államtitkár, egyetemi tanárt, a Nemzeti Múzeum főigazgatóját és dr. Tóth Zoltán egyetemi tanárt, a Nemzeti Múzeum hadtörténeti szakértőjét, közismert neves hadtörtén észt. A fennmaradt szakvélemény a hozzácsatolt mellékletekkel és jegyzetekkel — minden célzatossága, s ebből folyó egyoldalúsága ellenére is — a múzeum történetének az adott időszakra vonatkozó igen fontos dokumentuma. 31 Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a szakvélemény lényegesebb megállapításait. I. A múzeum anyagáról a bizottság azt a megállapítást tette, hogy a gyűjtemény nagyon heterogén; mind a minőség, mind az egyes korok közti mennyiségi arányosság szempontjából hiányzik az egyöntetűség és egyenletesség. Ezt a bizottság azzal magyarázza, hogy az intézmény életre hozásakor nem rögzítették pontosan a múzeum gyűjtési körét és irányát. A gyűjtési kör az első tervek szerint kiterjedt volna a magyar hadtörténet egészére, de mivel a régebbi korok anyagának összegyűjtése megvalósíthatatlannak látszott, a Nemzeti Múzeum hadtörténeti anyagának megszerzésével akarták a problémát megoldani. Minthogy ez az út járhatatlannak bizonyult, létrejött egy hallgatólagos munkamegosztás arra, hogy a Nemzeti Múzeum a 48-as szabadságharc előtti, a hadimúzeum pedig a szabadságharccal kezdődő időszak anyagát gyűjti. Ez az elhatározás azonban a gyakorlatban ilyen határozott alakban nem valósult meg, mindkét intézet gyűjtötte továbbra is mind a régebbi, mind az újabb hadtörténelmi emlékeket. Lehetetlenné tette a céltudatos és rendszeres gyűjtést az a körülmény is, hogy az 1867-et követő időszak hadtörténelmi emlékei 1918-ig hivatalosan is Bécsbe kerültek, ahol már egyébként is voltak ilyen 30. A Kennel 1930.1. 20-i száma. 31. MAt. Mt,-1930.
