Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

A felemás helyzet — amit a szaktársadalom és a nagyközönség hamarosan felismert — számtalan sikertelenségnek és eredménytelenségnek, sok jó- vagy rosszhiszemű indiszkréciónak lett okozója, bénítója az intézmény mozgékonyságának és ezzel versenyképességének hasonló polgári intézményekhez viszonyítva, gátoló ja közéleti és tudományos működésének, tekintélye növelésének éppen akkor, amikor a leghathatósabb felkarolásra lett volna szüksége. A múzeum vezetősége több kísérletet tett helyzetének megjavítására, amelyek egyrészt az elszigeteltség felszámolását, másrészt anyagi problémáinak megoldását célozták. A múzeum 1921-ben — előzményei 1918-ra nyúlnak vissza —- tárgyalásokat folytatott társulás céljából a Magyar Nemzeti Múzeum Erem- és Régiségtárával, amely nagy értékű hadtörténelmi gyűjteménnyel rendelkezett. Az állami múzeumpolitika szempontjából a társulás kétségtelenül ésszerű és helyes megoldás lett volna, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. Áthidalhatatlan nehézségek mutatkoztak a két intézet eredeti felállítási alapelveinek összeegyeztetésénél, a tudományos és speciális célok és módszerek különbözősége, a személyzet képesítése és sorolása stb. tekintetében. Az alapvető ok azonban az volt, hogy mindkét szerv a másik beolvasztását akarta. Mindezekhez hozzájárult az a szintén alapvető tény, hogy a múzeumnak végleges otthona sem volt, ami miatt a társulást még elvi megegyezés esetén sem lehetett volna realizálni. Anyagi fenntartási költségeinek biztosítása, valamint a polgári társadalomhoz való közelebb jutás céljából a múzeum az évek folyamán több kísérletet tett a vidéki mázeumegyesületek mintájára — egy országos keretek között mozgó egyesületi intézetté való átalakulásra. Az első, az 1920. évi kísérlet nem sikerült, az 1924. évi pedig csupán formai eredménnyel járt, amikor is — lényegében a múzeum támogatására — megalakult az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület. Alapszabályainak és szervezetének megalkotásában a múzeum kezdeményező és irányító módon vett részt. A mozgalomtól azonban a szervezkedéstől amúgyis erősen igénybe vett társadalom húzódozott. Mind az aktív tagtoborzás, mind a jelentősebb jövedelemmel kecsegtető akciók — előadások, kiállítások, társasvacsorák, táncestélyek rendezése, ereklyebullák készítése és árusítása stb. — csak igen csekély eredménnyel jártak. Az egyesület 1927 tavaszáig mindössze kb. 1 milliárd koronán yi vagyonra tett szert, aminek kamatai az irodai költségeket és az egyesület lapja, a Hadimúzeumi Lapok kiadásának üzemi költségeit is alig fedezték. A többé-kevésbé sikertelen próbálkozások meggyőzték az intézet vezetőségét, hogy a múzeumnak teljesen egyesületi alapra való helyezése még a megnyitás után várható jövedelmezőségekkel (belépődíjak, múzeumi termek bérbe adása stb.) számolva sem valósítható meg. Kialakítottak tehát egy elképzelést a tisztán állami és teljesen egyesületi támogatással való fenntartás között mozgó harmadik útról, amely szerint az addig kifejezetten állami intézetet átszervezték volna egyesületi jellegű intézetté, de — az állami támogatás jogcímének meg2K