Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

GALVÁN KÁROLY: A magyar királyi honvédség (1868-1918) békeruházati emlékanyaga az Országos Hadtörténeti Múzeumban

31. 1887 M. lovassági, tiszti szolgálati jelvény. (Lelt. sz.: 0748/Ru.) alakja és mérete olyan, mint a fentebb leírtaké. A táska vörös bőr, a fedél és a két végfal borítása fehérfém, illetve ezüst. A névjel és a díszléc azonos.

49 A vállszíj 3,2 cm széles, vörös szattyánbőr, amelyet 2,5 cm széles, középen fekete csíkos aranypaszomány borít. A szíj két darabból: a csatlék és csatos darabból áll. A csatlék végén fehérfém pajzs, a csatos darab végén fehérfém csat és tolócsukor van. A szíjra sárgafém koronás uralkodói névjelet és mellé a jelsíp elhelyezésére egy hengeres hüvelyt erősítettek. A névjel fölött 23,5 cm-re egy oroszlánfővel díszített fehérfém korong van. Az oroszlánfő szájából lóg alá a kettős láneocska, amely a sípot tartja. A lánc és a síp hiányzik. Mint a fentebbiekből is kitűnik, az 1808 — 1918-as időszakból nagyon kevés a fennmaradt honvédségi ruházati emlékanyag, de ezen belül is igen ritka a legénységi egyenruha. Ha akadnak is ilyenek, azok nagyobb része ,,extra". A tiszti egyenruhánál előforduló divatos változatokról külön tanulmányt lehetne írni. Ilyen divatos változat volt például az előírásosnál jóval magasabb 49, 797/eln.- 1887. sz. körrendelet. KK. 1887. évi 3. sz. 45. o. + Melléklet,