Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

GALVÁN KÁROLY: A magyar királyi honvédség (1868-1918) békeruházati emlékanyaga az Országos Hadtörténeti Múzeumban

- a varrásban eredetileg hasíték volt, amelyet 2 — 2 pár fémkapocs zárt. Ezt a hasítékot később összevarrták. Az ujjak külső oldalán 13 cm magas és 5 cm széles prémezes (vakmacska) van. A prémezést itt is zsinór szegélyezi, a vakmacska fölött hármas karikát alkotva. A bal vállvarrásba kétrét fektetett zsinórt eresztettek, amelynek hurkos része a gallértól 1.5 cm-re felvarrt, sárgafém rózsácskára gombolódik. 1876-ban a tiszti atillák zsinórzatát egyszerűbbé tették.

22 Az 1869 M. atilla zsinórzata ugyanis olyan volt, mint a fentebb leírt huszárlegénységi mentéé, de meggy vörös beszövéses aranyzsinórzattal készült. A gyalogtiszti atilla színe 1869-től 1906-ig sötétkék volt. Az egysoros, állógalléros atilla széleit körül, valamint a gallér felső és alsó vonalát zsinór szegélyezte. A gallér aljánál futó zsinór — hátul középen — egy felfelé álló, hármas karikát képezett. Az 1876 M. atilla mellrészén 5 pár, felülről lefelé fokozatosan csökkenő hosszúságú, makkban végződő, egyenes zsinórzat volt. E miatt tréfásan ,,csontvázatillá"-nak nevezték. Az 1876 M. atilla ujjainak zsinórdíszítésére nem vitézkötést

23 alkalmaztak, mint a korábbi típusnál, hanem csak egy hosszabban elnyúló, felfelé álló hármas karikát. Hátvarrásait ugyancsak egy-egy hármas karikából indított zsinór fedte, mely a derékvonal felett karikát képezve haladt az alj széléig, ahol ismét hármas karikát alakított és visszakanyarodott a lefutó zsinór mellett a derékvonalig, majd ott egy kis karikában végződött. A zsinór négyélű, amelyet aranyfonalból, másfél centiméterenként meggyvörös selyem beszövéssel készítettek. Az atillát sárgafém makkgombokkal zárták. A gyűjteményben négy 1876 M. gyalogtiszti [a 0172/Ru. századosi rangjelzéssel, az 1010/Ru. és az 5743/Ru. rangjelzés nélkül, a 4879/Ru. pedig hadnagyi rangjelzéssel] és egy hadbiztosi [0174/Ru. II. osztályú alhadbiztosi (századosi) rangjelzéssel] atilla található. A gyalogtiszti atillák sötétkék szövetből, illetve posztóból, a hadbiztosi atillák pedig sötétzöld szövetből készültek. Ezeken ujj- és gallérhajtókát nem rendszeresítettek. 1876-ban a huszártiszti atilla zsinórzatát is egyszerűsítették.

24 Teljesen megegyezett a gyalogtisztiével, de a bal vállvarásába egy kétrét fektetett és tológyűrűvel ellátott vállzsinórt varrtak, amelynek felső hurkos végét egy, a gallér mellett felvarrt fémrózsácskára gombolták. Ez a vállzsinór a szolgálati jelvény (a tölténytáska) vállszíját tartotta. A gyűjteményben az 5637/Ru. számon egyetlen ilyen darab van hadnagyi rangjelzéssel. 1878-ban a kezelőtisztek atilláját világoskék hajtókával látták el — azaz világoskék posztóval borították a gallért és az ujjtorkolat zsinórzat alatti részét.

25 Az 5786/Ru. számú, 1878 M. kezelőtiszti atilla egyébként szabás. 22. öltözeti és fölszerelési szabályzat... 1876. 112-113. o. 23. Vitézkötés: zsinórból, vagy keskeny paszományból készített magyaros, művészi fonadék rendszerint a njján, illetve a nadrág combrészén. 24. öltözeti és fölszerelési szabályzat... 1876. 216. o. 25. 1783/eln.-1878. sz. körrendelet E,~K. 1878. évi 10. sz. 46. o.