Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

GALVÁN KÁROLY: A magyar királyi honvédség (1868-1918) békeruházati emlékanyaga az Országos Hadtörténeti Múzeumban

„háború idején a hadsereg támogatására és belvédelmére, békében kivételesen a belrend és biztosság fenntartására is."

1 A honvédségnek kezdetben csak két fegyverneme volt: a gyalogság (82 zászlóalj) és a lovasság (28 huszár- és 4 dzsidásszázad).

2 Ezeken kívül megszerveztek néhány, a katonai életben feltétlenül szükséges szolgálati ágat (orvosok, hadbírák, hadbiztosok, számvevők, állatorvosok és különféle mesteremberek). A honvédség békelétszáma a felállítását követő időben igen minimális volt,

3 csupán a hadilétszám kereteit képezte, és csak nagy nehézségek árán tette lehetővé a belszolgálat ellátását, valamint a hadikészletek gondozását. Az 1890. évi 5. törvénycikk a honvédségnek állandó évi újoncjutalékot biztosított (12 500 fő). A véderővel kapcsolatos 1912. évi 30. és a honvédségről szóló 31. törvénycikk végrehajtása eredményeként a honvédség a hadsereg kiegészítő részéből annak részévé vált. A honvédség létszámának, kiképzettségének és jelentőségének növekedése egyre több szolgálati ág megszervezését tette szükségessé, 1912 után pedig a honvéd tüzér és műszaki alakulatok felállítását is. A honvédség egyenruházatát mindjárt a felállításakor meghatározták. Az első szabályzat inkább csak útmutatásféle, és mindössze 16 oldal terjedelmű volt.

4 1876-ban, 1892-ben és 1911 —13-ban jelentek meg újabb és újabb öltözeti és felszerelési szabályzatok, amelyek a különféle öltözeti cikkek leírását és ábráját tartalmazták.

5 Az öltözeti szabályzatokkal kapcsolatban említjük meg, hogy ezekkel általában nem rendeltek el jelentősebb öltözeti módosítást, csupán a közelebbi vagy távolabbi múltban végrehajtott változásokat rögzítették. így pl. a honvéd egyenruha 1869. évi rendszeresítését az 1875., 1881., 1892., 1906. és 1909. években követte jelentősebb változtatás. Az egyenruhán mindig találtak valami javítani, módosítani valót. Sőt, az vij állomány csoportok, illetve szolgálati ágak rendszeresítése magával hozta az úgyis sokféle egyenruha még változatosabbá tételét. így pl. 1913-ban a honvédség havidíjasai (tisztek, tisztviselők, tisztjelöltek és altisztek) 35 féle egyenruhát viseltek, amelyek a kabát (dolmány), a hajtóka és a gomb színében különböztek csak egymástól. (Lásd az 1. sz. táblázatot.) A változatosságot még növelte, hogy a tíz honvéd 1. 1868. évi 41. törvénycikk. 1. §. 1868-ik évi Országos Törvénytár 22. sz. 176, o. 2. „A katonai határőrvidékeknek 1871-ben megkezdett polgárosítása következtében a honvédzászlóaljak száma 1872-ben kettővel, majd 1873-ban nyolccal szaporodott." [A magyar királyi honvédség története. 1868—1918. (Szerk.: Berkó István) 1928. 83. o.] 3. „A honvédség kiképzése és a belrend és biztosság fenntartása végett, béke idején minden honvéd-zászlóalj részéről törzsének állomása helyén egy század és minden 4 huszárszázadbői alakult egy-egy század állíttathatok fel." (1868. évi 41. tc. 11. §. 1. bek.) 4. Ruházati és fölszerelési szabályzat a m. kir. honvédség számára. Magyarországi Kendeletek Tára. Harmadik folyam. 1869. Honvédelem. Első füzet, 77-92. o. 5. öltözeti és fölszerelési szabályzat a magyar kir. honvédség részére. Budapest, 1876. 288. o.; Öltözeti és fölszerelési szabályzat a magyar kir. honvédség számára. Második kiadás. Budapest, 1892. 409. o. XI. t,; A —26. Öltözeti és fölszerelési szahályzat a m. kir. honvédség számára I. rész. Budapest, 1911. 130. o.; II. rész. Budapest, 1913. 55, o.; III. rész Budapest, 1912. 52. o. (ül. 58, o.); IV. rész Budapest, 1913. 39. o.: VI. rész Budapest, 1911. 52. o.; VII. rész Budapest, 1911. 43. o.; 1. Függelék. Budapest, 1011. 27. o.