Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
HALÁPI LÁSZLÓ: Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeum éremtárában. I. rész
nyük érdemekért adományozott kitüntetéssé alakult át. Mutatja ezt az ,,ordo" latin szó jelentésváltozása is. Az eredetileg társadalmi testületet, rendet jelentő szó a rendjel értelmezésben is általánossá vált és így ezután az angol ,,order", a francia „ordre", a német „Orden" és az orosz „orgyen" kifejezés egyaránt jelent rendet és rendjelet. A magyar államiság legkorábbi szakaszában létező lovagrendekre és rendjelvényekre igen kevés megbízható adat áll rendelkezésünkre. Itt-ott található csak némi utalás az egykorú írásos forrásokban, illetve a jóval későbbi szakirodalomban. Nehezíti a helyzetet, hogy az 1526 előtti fél évezredből egyáltalán nem maradt fenn a magyar rendjeltörténeti kutatást elősegítő tárgyi anyag, sőt hiteles ábrázolás sem. A nehézségek ellenére mégis rekonstruálható ma már korai történelmünk társadalmi, gazdasági, politikai változásokkal teli szakaszának rendjeltörténeti helyzete. A szakirodalom egyöntetűen megállapítja, hogy a Nyugat-Európában létrejött lovagrendek a Máltai, a Templáriusok, a Német Lovagrend, a Szent Sír Lovagrend, ha bizonyos időeltolódással is, de Magyarországon is léteztek, kiváltságokat élveztek, templomaik, birtokaik voltak és jelentékeny szerepük volt az állami életben. A fentebb felsorolt rendek befogadásán kívül egyes magyar uralkodók — valamilyen nagyfontosságú egyházi vagy az állami élettel kapcsolatos esemény emlékére — maguk is alapítottak rendeket vagy azokhoz hasonló szervezeteket. Ilyen volt például a Róbert Károlytól származó Szent György Vitézek Rendje és a Zsigmond király alapította Sárkány Rend. 8 Ám ezekről az sem állapítható meg pontosan, hogy rendek voltak-e valójában, vagy csak Magyarország világi, illetve egyházi közhatalmát képviselő társaságok. Más, későbbi alapítású rendekről, rendjelvényekről ez ideig nem kerültek elő újabb, megbízható adatok, és különösen az ország három részre szakadásakor bekövetkezett nagy pusztulás miatt nincs is valószínűsége, hogy számottevően gyarapodnának eddigi, idevágó ismereteink. A Habsburgoktól függővé vált Magyarországon az egész birodalomban meglevő egyházi és világi lovagrendek fejtették ki működésüket. A XVI. századtól Európa-szerte elterjedt az a szokás, hogy egy-egy nevezetes történelmi esemény, vagy sikeres hadjárat alkalmából arany, illetve ezüst emiékvereteket készítettek, s egy részüket a hadjáratok szereplőinek adományozták, ezek tehát bizonyos értelemben kitüntetésnek is tekinthetők. A törökök Magyarországról történő kiűzésének emlékére vert érmek némelyikét még füllel is ellátták, hogy alkalmassá tegyék a nyilvános, mellen való viselésre. 9 A Habsburg-elnyomás elleni kuruc szabadságharc idejéből ismeretesek olyan emlékérmek, amelyeket II. Rákóczi Ferenc veretett, és több adat szerint ezeket nemcsak ajándékul és emlékül adta, hanem egyben hadi kitüntetések is 8. Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Budapest, 1897. 326. o. 9. Gohl Ödön: Budapest emlékérmei. I. rész. Buda l(58<i-iki visszavételének emlékérmei. Budapest, 1899. 02 — 63. o
