Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
KEREKES ZOLTÁN: Az Országos Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye
csak nemzetiszínű bojt került. A zászló bal oldalára földgömbön álló Szűz Mária ábrázolást hímeztek, a zászló jobb oldalán pedig a korábban már leírt 1915. évi magyar címert tüntették fel. E történelmileg és politikailag egyaránt anakronisztikus címernek a hadsereg zászlóin való alkalmazása is visszatükrözte a Horthy-fasiszta rendszer soviniszta, agresszív külpolitikai törekvéseit. Az ellenforradalmi tiszti különítmények fehér terrorjának segítségével a kormányzói székbe ült Horthy Miklós, a „legfelső hadúr", önmagát a királyi trón várományosának tekintve vésette családja címerét az akkor már egyébként is „magyar királyi (m. kir.) honvédség"-nek nevezett, fasiszta hadsereg zászlóinak csúcsára. A múzeum zászlói között 24 db 1938 M. zászló van. 274 Ezeket különböző gyalogos, tüzér, műszaki, valamint határvadász alakulatok használták. A gyűjteményben szerepel továbbá az 1920—44-es időszakból származó, jó néhány honvéd folyamőrlobogó, valamint a Horthy-rendszer hírhedt ellenforradalmár-fasiszta szervezeteinek több zászlója is. A Horthy-Magyarországnak a fasiszta Németország oldalán a Szovjetunió ellen folytatott igazságtalan, rablóháborúja idején, a kommunisták vezetésével létrejött antifasiszta ellenállásnak a legteljesebb elismerésre méltó része volt az 1944 második felében kibontatkozó magyar partizánmozgalom. A hitlerista és magyar fasiszta csapatok ellen hősies önfeláldozással küzdő magyar partizánegységek közül a Dél-Szlovákiában, majd a salgótarjáni szénmedencében harcoló Nógrádi-egységnek 275 zászlója is volt, amelyet ma a múzeum őriz. A piros-fehér-zöld molinózászló 276 jobb oldalának közepét vörös szalagos nemzetiszínű kokárda díszíti. A kokárdát közrefogja a „NÓGRÁDI PARTIZÁN EGYSÉG" felirat, amelyet Salgótarján környéki parasztasszonyok hímeztek piros pamutból. 277 A Nógrádi-egység zászlóját, amely olyan nagyszerű fegyvertények emlékét őrzi, mint az abroncspusztai ütközet, a Hadtörténeti Múzeum a magyar antifasiszta fegyveres ellenállás egyik legbecsesebb ereklyetárgyaként őrzi. Az Országos Hadtörténeti Múzeum a Magyar Néphadsereg múzeuma is, igyekszik tehát összegyűjteni a néphadsereg múltját megörökítő tárgyi emlékeket, köztük a régi csapatzászlókat is. A Magyar Néphadsereg 1945—49-ben piros-zöld lángnyelves, fehér alapszínű, ún. Kossuth-címeres csapatzászlót használt. A Kossuth-címer tulajdonképpen felül és kétoldalt ívelt pajzsba foglalt, vágásos kettős keresztes, korona nélküli címer volt; hasonló azokhoz a csákócímerekhez, amelyeket az 1849. április 14-i debreceni trónfosztás után viseltek a 48-as szabadságharc honvédéi. A néphadseregben eleinte nem egységesen előírt zászlókat használtak, bár a 274. Hadt. Múz. zászlógyfljt, 0204-0216/Zl., 0220/Z1., 0222/Z1., 0225-0227/Z1., 0240/Z1., 0250/Z1., 0263-0264/Z1., 0851/Z1., 0953/Z1. sz. 275. Az egység parancsnoka Nógrádi Sándor volt. 276. Hadt. Múz. zászlógyfljt. 0376/Z1. sz. 277. Szomszéd Imre: Nógrádi partizánok. Nógrád megyei múzeumi füzetek 10. Balassagyarmat. 1963. 51. o.
