Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

„Possesionatae Domus in der Vöstung, Fischerstatt, Wasserstatt, Croatenstatt, Landstrasse, Neűstift, Teűtsche und Katholische- dan Altglaubische helyett Altgalubische Raitzen in Taban. Ofen 20'™ Augusti 1714." című jegyzékben (a BFL, IV. 1002.a fondban őrzendő eredeti jelenleg nem található; valószínűleg Schmall Lajos készítette kéziratos másolata a FSzEK Budapest Gyűjteményében a Bq 0910/12 jelzeten), p. 148, a görög keleti vallásúak között Nr. 116 „Schneider" (!); 1715-ben, ld. H. Németh István (szerk.): Az 1715. évi országos összeírás, DVD-ROM, Budapest, 2004, p. 490: mesterség-megjelölés nélkül, ekkor még sem háza, sem más ingatlana nem volt; 1718-as teleklevelc: BFL, IV. 1009.C. Buda város Telekhivatalának iratai. Teleklevelek jegyzőkönyvei (Gewöhr Protocoll), Taban, 3. kötet, fol 19, v.: „ein Kürschner" (ezt házat 1719-ben már el is adta, ld. uott, 3. kötet, fol. 46, r. Arra, hogy Misco és a teleklevelek könyveiben az 1733-ban szereplő Gabrilo (akinek 1740-ben már meg nem nevezett örökösei intézkednek) az ő gyermekei, egyelőre nincs bizonyíték. Misco és fiai polgárjogáról ld. ILLYEFALVI 1944, 204, Misco: 1742. X. I.; Johannes: 1773. I. 18.; Janikius: 1786. I. 23. Sajnos a származási hely és családi állapot rovatok mindhárom esetben kitöltetlenek. Misco és neje 1733-as teleklevele: Gewöhr Protocoll, 4. kötet, fol. 82, v; 1743-as üzletvásárlása: uott, 5. kötet, fol. 3, r; ennek a két fiú nevére írása 1787ből: uott, 9. kötet, fol. 73, r (,,[v]on Ihren leiblichen Eltem Misko, und Maria Osztoics [...] erblich übernommen haben.") 23. A Tabánban rajtuk kívül tudtommal nem lakott Osztoics nevű személy. Sem lakhelyét, sem családunkkal való viszonyát nem ismerjük annak az Osztoics Vazul / Vasa Ostojic (1720 körül—1790) festőnek, aki újvidéki származású volt, és az 1760-as évek közepétől dolgozott a budai egyházmegyében. A tabáni szerb templom 1810-es tűzvészben elégett ikonosztázát festette és a grábóci templomét, majd 1777 és 1781 között a szentendrei püspöki székesegyház (az ún. Belgrád-templom) ikonosztázát, és nyilván nem lakott Szentendrén, mert szerződésében szállást kötött ki magának. Vö.: DAVIDOV, Dinko: „A magyarországi szerb festészet", Ars Hungaríca, 16 (1988), 89—117: 100—101. Az ott közölt életrajz szerint Vasa Ostojic azért kért szállást Szentendrén, mert az ikonokat nem „újvidéki műtermében" festette, de semmilyen adat nem szól amellett, hogy a festő folyamatos budai egyházkerületi működése alatt is fenntartotta volna újvidéki lakhelyét. A szentendrei Belgrád-templom ikonosztázának festésére és szószékének aranyozására szóló szerződés (amely Voit szerint a Davidov által közölt 1770-es dátummal szemben 1777-ben kelt) ismertetése: VOIT 1958, 69 és 67. kép az 58. oldalon.. 24. SCHMALL 1899, II: 273. és 320. 25. A számlák teljes szövegének átírását ld. a 9. jegyzetben említett dokumentáció 51., illetve 52. jegyzetében. 26. GÁBORJÁN Alice: „A magyar módra való bőrkikészítés problematikája", Néprajzi Értesítő, 44 (1962), 97—140 (a különböző bőrös mesterségek latin, német és magyar megnevezéseinek egyeztetési kísérlete a középkortól a 18. századig: 114—122); TAKÁTS Gyula: „A szömörce aratásról és a tobakokról", Ethnographia, 47 (1956), 579—592; NAGY László: „A veszprémi tobakok. Egy bőrkikészítő kismesterség és művelői a XVIII. XIX. században. 1. rész", A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 10 (1971), 189—240 (a tobak-technológia részletes ismertetése); a tervezett a második rész a tobak-céhet tárgyalta volna, a harmadik, pedig a „Tobakházak; lakóik vagyoni helyzete" címet viselte volna, ezek azonban sajnos nem jelentek meg, vö. KŐSZEGI Frigyes — KRALOVÁNSZKY Alán: „In memóriám Dr. Nagy László (1904—1978)", A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 14 (1979), 7—8; SOMKUTI, Eva: „Berührungspunkte des Gewerbes und Handels in der Tätigkeit der Weissgeber von Székesfehérvár im 18—19. Jahrhundert", in: SOMKUTI, Éva — MÉRI, István — NAGYBÁKAY, Péter (Red.): Internationales Handwcrkgeschichtliches Symposium, Veszprém 20—24. 11. 1978., Veszprém 1979,231—238. 27. N. KAKUK Zsuzsa, „Tabán", Magyar Nyelvőr, 79 (1955), 105—106. 28. NAGY Lajos, „Rácok Budán és Pesten", TBM, 13 (1959), 57—101. 29. Vö.: ILLYEFALVI 1944, pl.: Damianovics, Davidovics/Davidovits, Popovics. 30. DÓKA Klára: „Buda kézművesei 1828-ban", Történelmi Szemle, 24 (1981), 100—113: 103 utal a Tabán nyilván magasabb számaira, de „bőr- és bőrfeldolgozó-ipar"-on belül mesterségenként nem differenciál, sőt a bőrös mesterségek szétválasztásában — a néprajzi irodalommal összevetve — valószínűleg rossz nyomon jár. 31. A német hely-, hegy- és dűlőnevek azonosítása DVIHALLY Anna Mária: A budai szőlőművelés története, Budapest, 1932 alapján. 32. Andeas Veszelinovicsot az adóösszeírások pálinkafőzőként (Brandweinbrenner) tartották számon, a polgárkönyvbe való bejegyzésekor, 1785-ben, kereskedőként szerepelt. Osztoicsék szembeszomszédja volt: az Új utca túloldalán állt nagy sarokháza, amelyet már a Glacis-telkek kiosztásakor is bírt és lakott, mert e teleknél fizette jelentős iparűzési és Hantierung-adóydt, itt voltak bejegyezve szőlői és rétjei, valamint 2 lova és bizonyos években 6 ökre is, továbbá 1801/02-től, amikortól fogva az adóösszeírásokban ezt külön feltüntették, 2 pálinkafőző üstje. 1799/1800-ban két házzal lejjebb még egy nagy telket vett, az adóösszeírásokban ettől fogva