Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

udvarra, a kapualjra, a lépcsőházakra és a belső terekre. A vizesedési problémák is megoldatlanok maradtak, ezért a pincék jórészt használhatatlanok, a ház földszintje nedves és a kijavított homlokzatok alsó részeiről pár év múltán újra potyogni kezdett a vakolat. JEGYZETEK 1. Ld. a 64. jegyzetet. 2. PL: Bp. Top., I, 1955, 739: a 18. század elején épült; RADNAI Lóránt, Tabán (Műemlékeink), Budapest, 1967, 22: az 1700-as évek első felében épült; PEREHÁZY Károly: „Radnai Lóránt: Tabán" [Könyvismertetés], Műemlékvédelem, 12 (1968): 123—125: Radnai helyesen teszi a ház építését a 18. század 1. felére; PEREHÁZY 1984: valamikor a 18. század elején épülhetett. Legközelebb Elek Artúr járt a valósághoz stíluskritikai ítéleteivel (ELEK 1935): „II. József uralkodásának elején épülhetett, 1790 után'' (sic!); és ugyanott a szarvas-dombormüről: „Nem tudni, ki mintázta ezt a domborművet, valószínű hogy a múlt század elején készült, 1800 és 1810 között, vagyis néhány évtizeddel azután, hogy a ház megépül f. (sic!). Schoen Arnold ellenben teljesen az 1810-es tűzvész után épültnek tartotta a házat: ,,[d]as sich in Tabán breitmachende (unter dem Namen Szarvas bekannte) Haus Sághy erst nach der gorßen Tabáner Feuerburst im Jahre 1811/12 erbaut", ld. SCHOEN Arnold: „Die Kunstdenkmäler Budapest", Pester Lloyd, Morgenblatt, 90: 292 (1943. 12. 25.), 14. 3. BEVILAQUA BORSODY 1931B, II, 785-ről többen átvették és a tabáni Szarvas-házra vonatkoztatták azt az 1695 és 1713 közötti „budai tanácsi iratokra" hivatkozó közlést, amely szerint a Szarvas fogadó 1704-ben már létezett, noha Bevilaqua maga vízivárosi Szarvast mond. Egyedüliként adja meg jól a kávéház megnyitásának időpontját 1795-ként: BEVILAQUA BORSODY Béla — MAZSÁRY Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535—1935, Budapest 1935, II, 1316. 4. NITSCH 1941. 5. NITSCH 1941. 6. NITSCH 1941; PÁNCZÉL Lajos: „Két ház a Tabán peremén", Képes Magyarország, 4 (1958): 1, 17—18; PEREHÁZY 1984. 7. Pereházy Károly — és nyomán többek — gyakran idézik azt a „szájhagyományt", amely szerint Buda várának 1849-es ostromakor Nagysándor József főhadiszállása és elsősegélyhely működött a házban. Pereházy ezt utóbb oda helyesbítette, hogy mivel Nagysándor csapatteste a Krisztinaváros felől, a Fehérvári-kapunál támadott, a házban nem Nagysándor, hanem Aulich tábornok kellett hogy tartsa parancsnokságát, hiszen az ő csapatai helyezkedtek el a Tabán felől, a déli várlejtőkön. (PEREHÁZY 1984, 11 ; PEREHÁZY Károly: [cím nélkül], in: VÉGH Gusztáv: Tabán képei, Budapest, [é. n.j, 5—32: 14.) A kortárs PALUGYAY Imre: Buda szabad királyi város legújabb leírása, [Pest, 1852], 96. szerint azonban „Aulich az úgynevezett Nádorkert egyik lakában, Nagy Sándor pedig a Majerffyféle majorban vette szállását" És még valami: az a zugligeti major, amelyet mindenki inkább a birtokos Laszlovszky-családról nevezett, hivatalosan Szarvas volt. Ennek falán még az 1930-as években is emléktábla hirdette, hogy 1849. május 6—10. között itt volt Görgey főhadiszállása, miután Hentzi lövetni kezdte a Remetét ahol Görgey eredetileg megszállt, ld. BEVILAQUA BORSODY 193

ID, II: 834, 51. jegyzet. Lehet, hogy ez a legenda ebből a névazonosságból eredt. 8. Bp. Top., I, 1955: 738—740, a tervlap reprodukciójával. 9. SZENTESI Edit: Budapest I. Szarvas tér 1. Tudományos dokumentáció, gépirat, Budapest, Hild—Ybl Alapítvány a Magyar Építészettörténet Kutatására, 1995. A levéltári források összegyűjtésében Gajáry István segítségét köszönöm. 10. A Rondella Kft. (Tolvaj János építész és munkatársai) által készített felmérés 1:50 méretarányban felszerkesztett lapjait munkámhoz felhasználhattam, amit ezúton is köszönök. 11. SZENTESI Edit: Budapest I. Szarvas tér 1. Homlokzati falkutatás. Vizsgálati jelentés, gépirat, Budapest, Hild—Ybl Alapítvány a Magyar Építészettörténet Kutatására, 1996. A „vizsgálat" célja eredetileg inkább csak a ház homlokzatai „eredeti" színezésének megállapítása volt az újonnan készülő festés színének meghatározásához. Kutatási engedélyem is csupán az előző évi dokumentáció alapján tételesen felsorolt négy pont falkutatására szólt. Az, hogy ezen valamelyest túl tudtunk lépni — és így megerősíteni, illetve korrigálni tudtam a levéltári források, az álló állapot szemrevételezése és a felmérések összevetéséből levont, az 1995-ös dokumentációban leírt következtetéseim egy részét —, a műemléki hivatal illetékes előadóinak támogatása mellett a kivitelezést végző Fővárosi 2. számú Építőipari Kft. vezetőjének, Miklós Csaba úrnak köszönhető. A kutatás kiterjesztését azonban az idő rövidsége (egy hét) mellett az is akadályozta, hogy az 1950—60-as évek