Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)
TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ
járadékot húzókat éves jövedelmükkel. Ezek szerint Patsits nyugalmazott lovaskapitány 600 forint nyugdíjjal élt a házban, azonban a bejegyzést rögtön ki is húzták — ő ugyanis ebben az évben meghalt. Talán az ő lakásába jött Strázsay Anna asszony, született Pfeiffenhofen, akinek 800 forint nyugdíja volt. Ha Sándrik ügyvédek folyamatos ittlakásával számolunk, csak az 1847-ben meghalt Sima Ignjatovic-féle lakásba költözhetett be az a Demeter Joannovits nemes ügyvéd, korábban városi hivatalnok, akiről 1849-ből származik első adatunk, és aki 1850-ben 120 forint éves lakbért fizetett. 81 Franz Schams városleírása szerint 1821-ben Pesten „uraságoknak való" lakásnak számít a jó helyen fekvő házban lévő 8—10 szobás, első emeleti, utcára néző; istálló és egyéb melléképületek használatának lehetőségével. (Ilyen lakás a Tabánban valószínűleg egyetlen egy sem volt.) Polgárnak vagy tisztviselő embernek fele ekkora, azaz 4—3 szobás dukál, melléképületek nélkül. 82 A Szarvas-ház nagylakásai éppen ennek a kategóriának felelnek meg, de a budai külvárosi polgárok nem laktak ekkora lakásban. A nagylakások bérlői mindannyian hivatalnokok, értelmiségi tevékenységből vagy nyugdíjból élők voltak. Legtöbbnyire nemesek ugyan, de köznemesi származásúak vagy éppen hivatali érdemeikért nemesítettek. * A háromhelyiséges konyhai belépős kislakásokat lakhatta egy-egy család éves bérletben, illetve kiadhatták őket közös konyha használattal (bútorozva), hónapos szobákként. Az utóbbi féle lakókról semmit sem tudunk. Nyilván az előbbiről volt szó viszont az éveken át üzlet-műhelyt is bérlő és itt is lakó mesterek esetében csakúgy, mint a zsidó kereskedő családok esetében. Az 1806/07-es adóévtől kezdve mintegy tíz éven át minden évben feljegyeztek az összeírok a házban egy-egy zsidó kereskedőt, sőt az 1812—1814 közötti években kettőt-kettőt, 83 közülük leghosszabb ideig Jakob Czuczakot, illetve Leopold Poppert. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1815-ös tabáni lélekösszeírás összesen húsz zsidó háztartást regisztrál a Tabánban 106 lélekkel, akkor a Szarvas-házban összeírt két család: Sámuel Seidner, feleségével, hat gyermekével és szolgájával, valamint Leopold Popper (az összeírásban Papper) feleségével, két leánygyermekével és szolgájával jelentős arányszámot tesz ki. 84 Ők — amelyik évben fizettek — az átlagosnál valamivel magasabb (5 forint) adót fizettek, noha az a két rác kereskedő, aki valószínűleg hasonló státusban jelenik meg az adóösszeírásokban, egy-egy évre csupán hármat. Jakob Czuczaknak az 1810-es tűzvészben a házban pusztult ingóságai sem voltak egészen jelentéktelen értékűek: 400 forintra becsülték kárát. A másik három 1810-es károsult — akikben a kislakások bérlőit sejthetjük — 250 és 40 forint közötti értékét vesztette. Azt gondolhatjuk tehát, hogy a zsidó iparűzőkre nagyobb adót vetettek ki, mint az ugyanolyan volumenű üzletet vivő keresztényekre, illetve hogy ők szerényebb körülmények között éltek, mint az ugyanolyan vagyoni állású más vallásúak. * A kávéház vendégköre, úgy tűnik, kettős volt: egyrészt a kávéházi sarok mellett kellett befordulnia mindenkinek, aki a hajóhídtól az Új-, majd Ferdninánd-kapun át a Várba tartott: a széles, fasorral szegélyezett út élénk forgalmát az 1830—50-es évek veduta- és életkép rajzolói és metszői kedvvel örökítették meg (3. kép).
