Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

* Buday Antal — nyilván hivatal-vállalását és költözését előkészítendő — 1807 végén adta el a megboldogult Osztoics Stanikával kötött házasságából származó kiskorú leánya gyámjaként a sarki Glacis-telken álló házat Kiszely Pál magyar királyi udvari kancelláriai ágensnek.

49 Kiszely, aki Bécsben élt,

50 nem egészen három éven át volt a ház tulajdonosa. Ebben az időszakban egyetlen átalakítás történt a házban: a korábbi tobakáru-raktár földszintjét ideiglenes válaszfalakkal három átlagos méretű üzlet-műhellyé osztották föl. 1807/08-ban ugyanis két, a következő évtől három új adózó jelent meg a házban. Az üzlethelyiségeket bérlő kisadózó mesterek és kereskedők eleinte évente cserélődtek. SÁGHY FERENC ÉPÍTKEZÉSE — A HÁZ MAI FORMÁJÁRA BŐVÍTÉSE ÉS BÉRHÁZZÁ ALAKÍTÁSA 1810-ben a házat nyilvános árverésen legtöbbet ígérőként vette meg özvegy Kubányi Klára nevében veje: Sághy Ferenc.

51 Két évre rá Sághy és felesége teljes jogú tulajdonos lett, mert az özvegy halála után, a két örökös osztozása alapján ezt a házat Sághyék nevére írták.

52 Az anyósa, majd felesége nevében intézkedő Sághy Ferenc (1767—1839) 1804-től három és fél évtizeden át volt az Egyetemi Nyomda gondnoka (curatora). Vezetése alatt vált a tankönyvek, hivatalos kormányzati iratok és a kormányzat által hasznosnak ítélt, szétosztogatásra szánt gyakorlati ismeretterjesztő munkák nyomtatását végző intézmény a hazai tudományos és szépirodalom legfontosabb kiadójává, majd a Magyar Nemzeti Múzeum és a Tudományos Akadémia korai kiadványainak gondozójává, miközben latin és magyar nyelvű műveken túl továbbra is nyomtatott a „nemzetiségek

,, nyelvein (elsősorban szerbül és románul) is és immár szépirodalmat is. Sághy kiterjedt zalai—vasi köznemesi családból származott, iskolai éveiben végiglakta a Dunántúl szinte minden jelentősebb városát Székesfehérvártól Pozsonyig. Előbb papnak készült, végül jogot végzett; jurátusként került Pestre, majd 1796-tól dolgozott a pesti egyetem adminisztratív igazgatásában. A kor irodalmi életének jelentős, közismert személyisége volt. Szerteszóródott levelezésének jó része kiadói ügyek intézését szolgálta: szerződések, korrektúrák, hibajegyzékek, példányok szétküldését kísérte, a hivatalos postától független gyors és megbízhatóbb szállítási lehetőségek megszervezését szolgálta; de lévén nyilván köztudottan sokat levelező és küldözgető ember, mindenkinek mindenféle híreit, üzeneteit, kéréseit és küldeményeit is ő közvetítette. Évtizedeken át ápolta a barátságot egykori iskolatársaival: Horváth János veszprémi apátkanonokkal, Kresznerics Ferenccel és Fejér Györggyel. Verseghy Ferenc, Virág Benedek, Batsányi János és Kisfaludy Sándor műveinek gondos kiadója volt, aki Verseghyt munkával is ellátta, majd később a Sághy-család többi tagjával együtt ápolta és eltemette; Kisfaludy Sándor legkülönbözőbb ügyeit intézte Pest-Budán, még lottószelvényeit is ő vásárolta. Kétezer kötetes magánkönyvtára a második legnagyobb volt a korabeli Budán; saját színdarabjait, valamint Goldoni- és Schikaneder-fordításait játszották pesti és vidéki színházak. Meggyőződéses ortológus volt és nem habozott epés megjegyzéseket tenni Kazinczy Ferenc rovására, aki viszont mondhatni tevékenyen utálta Sághyt. Ennek következményeként egyrészt utóbb hosszú időre kiszorult a magyarországi irodalmi élet, il-