Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

4. kép. A ház bővítésének terve 1811-ből Részlet: földszinti alaprajz. BFL, XV. 17.a.301/37 • halálakor a felnőtt gyermekek mellett egy Katharina nevű egészen kicsi leány is maradt teljesen árván, aki csupán 1815-ben vált nagykorúvá, illetve ment férjhez, ami esetében nagyjából egybeesett. Ekkor lehetett lezárni Johann Osztoics hagyatékának elosztását. En­nek köszönhetjük, hogy a budai tanácsi iratok között fennmaradt egy nagy köteg olyan iratokból, amelyekkel a családtagok aprólékosan igazolták az árvaszék előtt, folyamatosan vezetett elszámolásokkal, illetve részben utólag beszerzett számlákkal, hogy mennyit köl­töttek kiskorú testvérük nevelésére, illetve örökrészének gondozására nagykorúvá válá­sáig. 20 Megőrződött néhány az apa halálakor a család vagyonáról felvett különlegesen érde­kes inventárium és értékbecslés is számla-mellékleteikkel együtt. Főként e jellegzetesen egyoldalú iratanyagot az éves adóösszeírásokkal összevetve kell megpróbálnunk rekonst­ruálni a család gazdálkodását és életformáját, hogy azután ennek alapján próbáljuk meg­érteni: mit és miért azt építtetett Johann Osztoics a sarki Glacis-telekre; noha ezek a kér­dések komikusnak tűnhetnek, ha azt tekintjük, hogy az általa emeltetett falak — a II. világháború pusztításaitól eltekintve — szinte teljes egészükben állnak máig. Talán az építtető nagyapja az az Ivan / Jovan Osztoics Kürschner, akit 1714-es, illetve 1715-ös népességösszeírások felvételekor találtak először a városrészben; 1718-ban pedig teleklevelet állítottak ki neki egy házról, amelyet akkorra már egy ideje birtokolt. Felté­telezem, hogy az ő két fia közül az egyik Misco Osztoics (Misko Ostojic 21 görögkeleti vallású „szűcs" (Kirschner) mester, aki — a családból elsőként — budai polgárjogot kapott 1742-ben, de aki nejével, Máriával együtt már 1733-ban egy olyan házat Íratott nevére, amelyet egy korábban vett üres telekre építtetett. Polgárjogának megszerzése után egy évvel egy üzletet vásárolt az országúton, ezt Johann Osztoics és öccse, Janikius (Janiki / Joaniki, illetve a német nyelvű iratokban néha Ignaz) 1787-ben íratták saját nevükre a szüleik után maradt örökségként. Mindkét fivér budai polgár és tanácsi szóhasználattal Kirschnermeister volt. 22 A testvéreket többször „Bojanovics úrnak", „Bajanovics alias Osztoics"-nak ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom