Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

mind pedig a Pestről a repülőhídon, majd a hajóhídon átkelőknek. A repülőhidat ugyanis az első (mai) Belvárosi plébániatemplom — Rudas fürdő átkelési vonaltól az 1720-as években északabbra hozták: a mai Deák Ferenc utca — Ybl Miklós tér vonalra, és ugyanezeken a pontokon állították fel az 1760—1770-es évek fordulójától (1767?) a repülőhíd helyébe lépő hajóhíd hídfőit is.

12 Amikor Mária Terézia a nagyszombati egyetemet Budára, a királyi palota épületegyüttesébe helyezte át, elodázhatatlanná vált egy új, déli várkapu nyitása: a neve szerint is Új kaput (Neues Thor) a Buzogány-torony és a déli nagyrondella között törték. Kiépítése, amivel állandó jelleget nyert, 1787-ben történt. Mai formáját és Ferdinánd-kapu nevét 1838-ban nyerte. E kapuhoz egyenes vonalban vezető, széles, két oldalról fasorral szegélyezett kocsiutat alakítottak ki a várlejtőn, amely így a mai Szarvas térről indult — kijelölve azt az irányt, amelyhez házunk Váralja utcai szárnyát igazítják majd. (1—3. kép) A vár nyugati oldalán elterülő nagy hadügyigazgatás alatt álló területekből először 1769ben adtak ki telkeket, létrehozva így a későbbi Krisztinaváros magját. Az itt építkezőknek azonban még úgynevezett bontási reverzálist (Demolitions-Revers) kellett adniuk, vagyis arra kellett kötelezniük magukat, hogy ha a várvédelem szempontjai úgy diktálják, saját költségükön lebontják házukat és még a bontási anyagot is elszállítják. Másfél évtizeddel később, 1784-ben, IL József császár rendelte el, hogy a várlejtő legalsó sávjából körben mérjenek- és osszanak ki egy teleksort és ezt adják át a városnak, amelynek gondoskodnia kell arról, hogy a telkek beépítését pontosan szabályozó tervek szerint tartós és csinos (solide und schicksame) házak épüljenek rajtuk. A császár célja bizonyosan nem az volt tehát, hogy a telkek használatba vevői a kényszerbontás árnyékában ideiglenes épületeket rójanak össze. Ellenkezőleg, úgy tűnik, elsősorban a kormányhivataloknak a budai várba költöztetésével Budára települt hivatalnoki kar felső rétegének kívánt lehetőséget biztosítani jó fekvésű telkekhez jutáshoz és építkezéshez. Ez azonban, úgy gondolom, csupán a várlejtő északi karéján, a Bécsi-kapu alatti részen alakult valóban így. A császári rendeletnek megfelelően kijelölt 115 telket, az úgynevezett Glacis-telkeket, szabályos négyszög alakúnak, átlagosan 25 öl mélységűnek, 152—20—25 öl utcai szélességűnek tervezték; a tabáni nemritkán 20—25—30, sőt 10 négyszögöles átlag telekmérethez képest óriásiaknak tehát. Az építkezőknek négyszögölenként évi egy krajcár telekadót (Grundzins) kellett volna fizetniük az erődítési pénztárba (Fortifications Kaßa), ezt azonban a császár 1786-ban elengedte.

13 A Glacis-telkek számozását — és ez valószínűleg a kimérés sorrendjét is jelenti — a Tabán és a Víziváros (pontosabban a Halászváros) határán, a Duna-partra lemenő középkori eredetű déli cortina-fal és vízemelő bástya mellől a Tabán felé haladva kezdték el, és a 7. számú telekkel érkeztek az Új kapuhoz vezető út sarkára. így az út túloldalán 8. számmal látták el a másik saroktelket — azaz a későbbi Szarvas-ház telkét —, amivel átfordultak a várlejtő nyugati oldalára. (1. kép) A tabáni adóösszeírásokban, amelyeket mindig az illető év november 1. és a következő év október vége közötti adóévre fektettek fel,

14 1788-ban jelentek meg először a Glacis-telkek használói — az első két adókönyvben igen zavaros módon.

15 Közülük csupán egy esik a számunkra érdekes sarokrészre: a pótlólag, szám nélkül beírt Johann Huber polgári lakatosmester. O és örökösei ezután évtizedeken át a 7-es Glacistelket, azaz az Új kapuhoz vezető út túloldalán fekvő telket bírták, házunk szembeszomszédai voltak.

16 A többi Tabánba eső legjobb fekvésű és kiugróan nagy telket 1790 elejével